Épp most irt valaki valahol egy kedves üzit. Azt irja benne, hogy én biztos mindig tuti boldog vagyok.

Általában jól érzem magam. De azt nem mondhatom, hogy mindig boldog vagyok. Mint épp most sem. Fura érzés ez. Nem érzem magam boldogtalannak. És boldognak sem. Épp egy szépen fejlett gödör mélyén csücsülök. Tudtam, hogy ez a gödör is el fog egyszer jönni. Irtam is már róla. Épp az előbb olvastam. És azt is tudom, hogy ki fogok mászni belőle. Bár kissé most nehezebb lesz a szokásosnál. Hiányzik egy kéz … aki mindig nyúlt felém ilyenkor. Most egyedül kell csinálnom.

Ezt is meg kell tanulnom.