Csipetnyi szabadság … Csipetnyi őrültség

Napok óta keresem Neked azt a videót. Azt a Pink Floydosat … Nem találom. Vannak hasonlóak. Abból szerkesztettek. De egy sem teljes. Hiányoznak belőle részek. Legtöbbször a kisgyerek, néha még a bohóc ruhás férfi is. És pótolva a hiányok koncertrészletekkel. Csapnivaló minőségben, alig élvezhető hanggal. Én meg nem szeretek vackot „adni”.

De emlékszek a képekre. Emlékszek arra a szabadságra, arra az „őrült” ugrásra a semmibe … vagy a mindenbe …

Nekem más video jelenti ezt. Halvány köze nincs a két zenei világnak egymáshoz. De amikor láttam azt a videódat, valamiért az én videóm jutott az eszembe. Mert nekem meg ez jelenti azt … az ugrást a semmibe. Vagy a mindenbe. Ahonnan nézzük.

Valószinűleg az Életbe

Ezt viszont nem ma irtam. Hanem napra pontosan 11 hónapja … pedig nem szeretek ismételni …

„Igen, harcot akartam … és én akartam. Ha máshogy nem, hát igy. Érezni akartam, hogy sokszor leküldenek a nem is mindig virtuális padlóra. Azzal együtt akartam, hogy tudtam, sőt reméltem, hogy sokszor fájni fog. És azzal együtt minden csepp percét élveztem. Mert újra érezni akartam egy valódi erőt, amellyel szemben megélhetem, hogy egy idő után tehetetlen vagyok … Legyek bár sokak szemében egy reménytelen perverz állat. Nem érdekel. Sokszor valóban folyt a könnyem. És nagyon elfáradtam. De legalább egy varázslóval harcolhattam.

Köszönöm, hogy eljöttél. És köszönöm, hogy oly sokszor legyőztél.”

Edith Piaf – Milord

A dal francia. Én meg egy kukkot sem tudok azon a nyelven. De nem fogom betenni a Google forditóba, hogy porig alázza. Lehet, hogy teljesen másról szól, mint ahogy azt én képzelem … De az is lehet, hogy nem …

Azonkivül elég lazán szoktam én bánni a dalszövegekkel. Néha még a magyarokkal is. Mert vagy nem értem, vagy ha mégis, akkor meg direkt nem figyelem. Nem akarom, hogy zavarjon. Van nekem annyi képzeletem, hogy csak a zenére és az előadásmódra figyelve felépitem a saját „koncepciómat” belőle. Hát bizony … Én különlegesen nyakas vagyok legtöbbször. Nem a legjobb tulajdonság, azt elismerem.

De szarok bele.