Egy pszichológus sétált körbe a teremben, miközben a stressz kezelésről beszélt a hallgatóságnak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki azt várta, hogy a „félig tele vagy félig üres” kérdést teszi fel. Erre ő mosolyogva megkérdezte: „Milyen nehéz ez a pohár víz?”

Különböző válaszok érkeztek a hallgatóságból a víz súlyát megbecsülve.

Ő így válaszolt: „A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéz, attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom. Ha egy napig tartom, elzsibbad és érzéketlenné válik a karom, majd megbénul. Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”

Így folytatta:”A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.”

Tulajdonképpen erről szól a szabad akarat: Mindenkinek megvan a maga „pohár vize” az életben, rajtad áll, hogy mit kezdesz vele, meddig tartogatod, mikor vagy hajlandó megválni tőle. S bár a megszokás nagy úr, hidd el, nem érdemes sokáig tartogatni!

Emlékezz: „TEDD LE A POHÁR VIZET!”

(Internet)

Mindig mást hibáztatunk. Vagy a körülményeket tesszük felelőssé életünk nagy traumájáért. De valójában csak egyetlen ember létezik, aki tönkre tud tenni bennünket. Csak egyetlen embernek áll hatalmában, hogy teljesen elpusztítson minket, ha hagyjuk. Nekünk magunknak.

Sebastian Fitzek

Ez meg az Okosos