Unalom ellen vasárnap délelőtt…
Zs itt van, segit takaritani…. még jó, hogy összefutottunk az életben, mert igy legalább néha olyan tiszta és rendes a lakás, ahogy elvileg szeretném (és gyakorlatilag sajna képtelen vagyok megcsinálni…. na ja… örüljek, hogy még egyáltalán élek – ne panaszkodj, én … rosszabb is lehetne).
Én meg, hogy ne legyek útban, ülök a gép előtt (hála Istennek, hogy tegnap megfőztem) és válogatom a képeket a gép raktár részében. Találtam párat, ami olyan szép, hogy nem volt lelkem kitörölni…. ne legyen már minden az enyészeté.