Írások a sifonérból:

Felhők az égen

Amikor ilyen felhős nap van, mint a mai is, néha rámtör egy csipetnyi unforgiven érzés. Én már csak így hívom. Unforgiven, unforgiven … ízlelgetem a szót magamban. Milyen kemény szó. Hegyes tüskék nyúlnak ki belőle. Szinte szúrják a nyelvemet. És ha kiköpném, talán beterítené a világot.

A mazochisták kurtizán életébe. Mert csakis ennek tudható be, hogy ilyenkor nem fáj a szúrása és nincs kedvem kiköpni. Ha az ember ügyesen csinálja, nemcsak a szúrást, hanem a tüskék édességét is érzi.

Unforgiven. Magyarul úgy fordították: nincs bocsánat. Ez sem rossz szó. Kellően kemény és pattogó, ha az ember kimondja. Ha kiköpném, az egész világ a benne lévő mocsokban fuldokolna.

Biztos a felhők teszik. Nem szeretem, ha valami is eltakarja előlem a Napot. A Napot, ami az enyém. Megdolgoztam érte.

Bár a fantázia határtalan, mert tapasztalat a gyökere. Ha kedvem van, bármikor el tudom képzelni a Napot az égen, látom a fényét, érzem a sugarak melegét. Hiszen a valóságban tegnap is láttam.

És úgy döntök, hogy holnap is fogom látni. Olyankor nincs késztetésem, hogy ilyen harsogóan kemény szavakat szopogassak.

(2014.09.06.)

---

Rövidítések

Igen. Őszintén írta: ‘szeretnék veled megismerkedni’.

Jó hosszú időbe telt.

Eszébe jutott, hogy hányszor írt valami hasonlót a különböző megkereső levelekre, persze nem szó szerint ezt – ez már nagyon egyértelmű -, hanem fogalmazásában valami olyat, hogy ‘igen, megfontolom, és ha összejön, hát miért ne’. Ez persze nem azt jelenti, amit ma írt. Nem az az értelme.

Amit leginkább szokott írni az nem más, csak ködösítés. Nem egyértelműen hazugság. Mert soha nem mondja már azt, hogy soha. Nem lehet tudni. De mégsem tekinthető valódi igazságnak, mert tudja, hogy az ilyenek mögött leginkább az van, hogy természetesen átböngészi a másik adatlapját és utána annyit válaszol: ‘köszönöm, nem’. Vagy néha még ezt sem teszi meg.

Hasonlóan tud „pofátlanul” nem válaszolni, mint néha mások. Mert úgy gondolja, hogy a nem-válasz is válasz. Abból is lehet érteni.

Miről is elmélkedett? Ja igen. Hogy jó hosszú időbe telt.
……………………………..
“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.”

(Helen Keller)
……………………………..
Hát majd kiderül.

(2014.09.07.)

---

Öt perces határ

Telefon. Szükséges rossz. Jó, ha van. Mert általában egy gyors ügyintézési módja a dolgoknak.

Kivételek persze itt is akadnak. Főleg, ha öt perc fölös dumát kell végighallgatni, majd másik öt percet nyomkodni a gombokat, hogy végre egy emberi hanghoz jusson, hogy kérdezhessen … és elintézhesse az ügyeit a szolgáltatóknál.

Nem kifejezetten szeret telefonálni. A számára általában elviselhető maximális beszélgetés hossza általában öt perc. Ha az alatt nem lehet megbeszélni valamit, akkor inkább személyesen célszerű. Öt perces határ.

Kényelmetlen is tovább tartani a telefont. Fülhallgatóval meg sosem szeretett telefonálni.

Megnézte most a legutolsó hívás időtartamát. Hogy mennyivel haladta meg a saját öt perces határát. Mert valamennyivel biztosan. 1 óra 42 perc. Ez igen … Szörnyülködéssel vegyes érdeklődéssel gratulál magának. Élete rekordja.

Talán egyszerűbb lesz, ha tényleg találkoznak.

(2014.09.10.)