pénteken barátnőmmel beszélgettünk a pasikról.

szerencsére neki már van pasija, szerencsére nekem már nincs. a barátnőm három évvel fiatalabb nálam, ha van kedve pasizni, akkor tegye. nagyon örülök neki. remélem, hogy a Dezső, a Lajos, (nem ez a neve!) megbecsüli, mert a barátnőm egy nagyon jó ember és megérdemli, hogy végre boldog legyen. pasi téren is.

a pasi témában azt mondtam neki, hogy visszatekintve a múltra, kizárólag egy embernek engedném meg, hogy újra belépjen az életembe. no nem állandóra, csak úgy néha-néha találkozni egy kellemes dologra.
aztán jót nevettünk, mert azzal zártam, hogy amilyen csóró az a fazon, még az útiköltségét is én fizethetném, hogy eljöjjön játszani. hát inkább nem