Mindennapi keresztjeink

Életem nagy részében képletesen szólva keresztre feszitve éltem …. A dolgok mindig legalább két irányba húztak, tépték az az akaratom, a szabadságom, érzelmeim, mindenem … Bármerre fordultam, mindig csak nekem fájt. Küzdöttem a szüleimmel, mikor egyszercsak nem arra a pályára akartam menni, amit ők szerettek volna … Aztán küzdöttem a messzi iskolában a nyomorék magány ellen, ami felfalt, összemorzsolt és egy kritikátlanul habzsoló zabagépet csinált belőlem ….
Aztán vergődtem a képzelt és vágyott szerelem és szüleim jótanácsa közt. És még sorolhatnám, de minek …
Leginkább önmagammal küzdöttem …

Azt hiszem, hogy most már talán jogom van megválasztani azt a keresztet, amire önként várom a kiszegelést

Mert a magam választotta „kereszt” nem terhes. És minden valódi kinja ellenére nem fáj. Végre örömöm lelem benne

---

Üveggolyó

Miért van az, hogy én mindig mindentől félek? És féltem egész életemben talán … Rá lehet fogni a sok csalódásra, ami ért, de az olyan könnyű megoldásnak tűnik …

---

Üveggolyó

Félek, hogy elveszitelek.

Kiesel kezemből, mint üveggolyó

melyre a buta gyerek nem vigyáz

és ostoba arccal nézi,

mint gurul egyre tovább …

(én)

2009.07.21.

---

Szeretlek, Uram. Kivánlak.

Már alig várom, hogy

ölelj, szorits, tépj, csavarj.

Kéjeddel mindig kiváltod kinomat.

(én)

2009.07.21.

---

szavak

kérdeztünk tapogatózva
csak irás volt, nem szavak
lelkünk összeért
kezünk egymásért nyúlt
és összekulcsolva maradt

fogj
ne engedj el
félek nélküled
már sehol nem jó
csak a karodban
veled
(én)

2009.07.22.

ki vagy Te

fény, miért érdemes élnem
szó, mire jó hallgatnom
bölcs, akit csodálhatok
test, amit ölelhetek
kéz, mely vezet az úton
te vagy nekem
(én)

2009.07.22.