Ma reggel nem tudtam elmenni.
Ma reggel nem tudtam lépni a térdem miatt.
Csak fekve jó, még ülve sem. Valahonnan szerezni kellene most némi reményt, hogy holnap jobb lesz.
Hogy lesz még holnap. Amikor tudok járni.
Már több fájdalomcsillapítót nem vehetek ma be. És mintha nem is hatott volna semmit. Akkor meg …
Ma magamért is imátkoztam.
Jó lenne, ha lennél. Nem a panaszkodásért. Hanem az erőért és a kitartásért, ami Benned van. És ami még a tyúkbélen is átjön. És nekem is ad valami erőt. Valamint azt, hogy megpróbáljam.
Még egy ideig ülök itt.