Ma lenne a leghosszabb éjszaka? A legmélyebb, legsötétebb sötétség? A napforduló? Mintha …

Nézem a csillagokat, fényesen ragyognak. Mind üzenetet hoznak a múltból, fényévek távlatából … Mert a ragyogásuk nem az itt és most … Nagyon messze vannak. Fényévekre. Sokra. Mi minden csillagban csak a saját múltját látjuk … Itt még tündökölnek az égen … közben meg már talán nem is léteznek … Vajon melyik a halott-fény …

Közben néha gyönyörködöm a hópelyhek játékában is. Forognak-pörögnek. Szépek.

Hideg lesz reggel. Felhőtlen az ég.

Én meg közben az Életről gondolkodom.