05.02.

Kedves …!

Nem tudom, hogy ezt a levelet lehet-e/szabad-e/célszerű-e/okos-e megirnom előre. Ha esetleg nem, kérlek, kivételesen tudd be tapasztalatlanságomnak. Mert az is lehet, hogy jobb lenne ezeket éjjel élőszóban elmondani Neked. De nem tudtam eldönteni. No, majd kiderül.

Amikor olvastam reggel a leveled, az első pillanatban valódi méltatlankodás/bosszankodás/indulat lett bennem. “Készülni? Ilyen lehetetlen dolgokkal? Mit akar ez a férfi tőlem?” Az első érzéseim magyarázata: először is valami valódi szégyenérzet. Ami önmagába foglal megalázottság érzést is. És a játék, valamint az előkészületek valódi hétköznapi nehézségei.

Cirka 15 éve nem hordok melltartót. Ami volt régről, azokat kihiztam és/vagy tönkrementek az állásban a szekrényben. Igy szép lassan mind a szemétbe került. De úgy emlékeztem, hogy egyet talán valahol meghagytam… mert mi van, ha mégis olyan helyre kell mennem, olyan ruhában, ami alá célszerű felvenni … Végül is megtaláltam. Amikor eltettem, akkor nem volt jó rám, nem ért be … most reggel megpróbáltam. Ami okos ötlet volt, mert sikerélményként éltem meg. Az elmúlt bő fél évben fogytam annyit, hogy tényleg használható már (bár még pár kiló minusz nem ártana.) De arra épp jó, hogy tudatosuljon bennem, hogy rajtam van …

Száz éve nem csináltam jégkockát … fogalmam sincs, hogy a régi hűtőbe való jégkocka tartók hol vannak, Valószinűleg egyszer kidobtuk. De ez egy három éves kombinált hűtő … ugyan jégkocka gyártásilag sose jártam benne… de mintha lenne emléknyom, hogy pár éve valaki nyáron csinált benne valahogy. Na, nézzük meg. A felfedezés öröme: van a mélyhűtő részben beépitett jégkocka tartó. Ez a feladat is kipipálva. Buli.

A szendvics alapanyagok azért nem okoznak kardinális problémát. Ez is jó.

Sikositó vagy masszázsolaj … sose volt ilyenem. Rúgja meg a macska. Mit lehetne kitalálni? Megvan. Babaolaj. A babáknak szánt készitményeket birja a bőröm, akkor ezt fel kell irni a listára, az elemekkel együtt. Remélem, lesz bennem annyi kreativitás, hogyha kiszedtem az elemet a vibrátorból, akkor vissza is tudjam tenni az újakat, hogy működjön … mert belenézve látom, hogy nincsenek jelölve a pólusok …

A többi dolog van itthon.

Viszont ha tényleg játszani akarok, akkor ez a konyhában nem megoldható. Mert ott a gyerekem, bármikor kijöhet egy cigire az erkély irányába. Bár ő mostanában már éjfél magasságában legtöbbször alszik, de számolni kell némi átfogalmazott Murphy törvénnyel … ha arra alapozok, hogy akkor már aludni fog, akkor szinte 100%, hogy vagy még egy utolsó cigire ki akar menni, vagy valami heveny éhség tör rá, és elindul a hűtőszekrény irányába némi kajáért. Ergo: be kell költöznöm a szobába a másik laptophoz. Amit nem szoktam használni, win7 van rajta, a skype-ot biztos, hogy telepiteni kell. És fogalmam sincs, hol van rajta a headsethez való aljzat. Na jó … kizárt, hogy egy nyomorult laptop kifogjon rajtam. És a win7 se. Mert még csak egyszer használtam. De nem én vagyok a technikáért, hanem az van értem, Délután kipróbálom. Ha végképp nem boldogulnék vele, akkor legfeljebb kicserélem a két gépet.

Igy már csak az van hátra, hogy közöljem egyszülöttemmel, hogy éjféltől olyan beszélgetést szeretnék folytatni valakivel, ami tényleg kétszemélyes. És ezért be fogom zárni a szobám ajtaját. És ezen ne lepődjön meg. Valamint ha cigizni akar, akkor kinn a ház előtt lesz módja rá /A bekezdés megirása előtt felvettem a telefont és megmondtam neki. Mire megkérdezte, – csak a zárt ajtó jutott el először az agyáig: anya, jön valami pasi??? Mondtam, hogy nem. Csak négyszemközött szeretnék valakivel beszélgetni. / Ez is megoldva.

Igy viszont már a beszélgetés előtt be kell vinnem a jégkockákat valami tányérban. Vajon mennyi a jégkocka olvadási ideje? A fene sem tudja … Semmi gond. Mert ott van lefagyasztva két doboz húsvéti sonkalé. Legfeljebb beviszem azt is (az biztos nem fog kiolvadni egyhamar) és egy fémtányérkában ráteszem a jégkockákat.

Mindent meg lehet oldani, ha az ember nagyon akarja Az első olvasásnál jelentkező valódi bosszankodás kb. félóráig tartott, a melltartó felfedezésével megszűnt. Mert az tűnt először a legnagyobb problémának.

Azóta inkább várakozás és izgalom van bennem. És persze szorongás is. Sose csináltam még ilyet. De most az jutott az eszembe, hogy milyen érdekes lesz újra melltartót érezni magamon … Ami csak épp annyira feszes, hogy tudatában legyek annak, hogy rajtam van.

Vietnámi balzsam … van otthon néhány. Ha már olyan erős a fejfájásom, akkor szoktam csak használni, nagyon ritkán … Persze a homlokamra és a halántékomra … És most ezzel a nagyon hasznos természetgyógyászati kencével kapcsolatban valami igen izgató várakozás van bennem …

A “stop,stop” tökéletes. Hétköznapi beszédben soha nem használom.

A név …. ezen gondolkoztam a legtöbbet. Rebecca értelemszerűen kilőve. Vajon miért nem jó a Halu? Oly gyönyörű. Na majd ezt megmondod nekem talán. Ha jó, akkor örülök. Ha nem, akkor kettő jutott eszembe. Az egyik nem igazán név. Ez a Gránát. (Persze, nem a kézigránátra asszociáltam, hanem arra a gyönyörű mélyvörös féldágakőre.) Nem tudom, hogy mit jelent. Próbáltam utána nézni, sikertelenül. A másiknak is megnéztem a jelentését. Most olyan érzésem van, hogy innentől Rád kellene biznom a választást közülük. Na majd ez is kiderül.

Fényképezőgépem nincs, de van két jó minőségű kamerás mobilom.

Várom az éjfélt. És izgatott vagyok.

Szép napot Neked!

rebecca