Vakvágányok
Vakvágányok
Tarhonyát főzött vacsorára. Persze, hogy megint elméretezte. Még két nap múlva is azt fogja enni. Élénk piros színe van, friss paprikával ízesítette, házi. Nem is volt drága. Fél kilót vett, elég lesz az egész évre.
Minden pasija szerette a tarhonyáját. Pedig semmi különleges nincs benne, némi szalonna, tarhonya, krumpli, paradicsom, zöldpaprika, lehetőleg csípős, fűszerpaprika, só.
A Mester is szerette. Kiváncsi, hogy még meddig fog az eszébe jutni.
Nem tekintette soha a saját Mesterének, inkább csak Mesternek. Túl volt már azon, hogy késztetése legyen saját Mestert keresni. Persze, hisz már nem abban a korban és nem abban a periódusban volt-van, hogy Mesterre lenne még szüksége.
De bármikor elismerte, hogy az az ember Mester volt.
Már régen önmaga a mester. Nem írja nagy betűvel. Minek? Nem a betű mérete számít, ha önmagára gondol.
*
Egy konnektor, a falban, benne egy villásdugó, végén elektromos vezeték.
Odalép a virtuálban, kihúzza a dugót a konnektorból. Feltekeri a vezetéket. A kapcsolat megszakadt.
Kezében egy vakdugó. A végső mozdulat, hogy megajándékozza a konnektort a vakdugóval.
*
Most A bundás Vénuszt olvassa. Leopold von Sacher-Masoch jó író volt.
Ha az ember jól odafigyel, rájön, hogy mindennek van egy íve. Minden történésnek, így az egész életnek is persze. Ez az ív az O történetével kezdődött és A bundás Vénusszal ér véget.
Mi lehetne az ív címe?
Vakvágányok. Azaz egy út a szubmisszivitástól a dominanciáig.
Ideje van, hogy újra rálépjen a középútra.
ki vagy?
a szépségek sóvárgója
a jóságok hálálója
mind én vagyok
és mind te vagy
ki vagy?
Ha meghal, hát így jártam
Ha esetleg valami csoda folytán belefutnék egy normális emberbe – kicsi az esélye, tudom – , akkor lehet, hogy elgondolkoznék egy újabb kapcsolaton.
Hátha … az a bizonyos remény hal meg utoljára.
Most néztem. Még néha vesz egy-egy kínlódó lélegzetet, de már egyre gyengébben és egyre ritkábban. Ha meghal, hát így jártam.
___________
Átolvastam és rájöttem, hogy az öt soros bloghoz járna egy sok oldalas esszé is, arról, hogy ki mit tart normálisnak. Hogy én kit tartok normálisnak.
Nem tudom megmondani. Nincs erre egzakt definíció.
De ha lenne, akkor sem lenne már kedvem leírni.
fogadd el, madár
egy korty víz. friss
néha csak annyi kellene
helyette iszom a posvány
dohos szagú löttyét
még néha megkérdezem
– micsoda ostoba dolog..-
nekem már nem jár
egy korty friss víz?
valószínűleg
nekem már nem jár
ilyen az élet
fogadd el, madár
2017.09.20.
meg kell becsülni
rájöttem,
hogy engem már nem érdekel,
ha valaki pirosra akarja verni a fenekem és azt mondja, hogy ez IS szex
ha valaki annál sokkal mélyebbre és durvábban akarja a farkát a torkomra nyomni, mint ahogy nekem élvezetes szopni és azt mondja rá, hogy ez IS szex, miközben alig tudom visszafojtani a hányingeremet
ha valaki a lábamra pályázik, mert lábfétisiszta és baszik figyelmbe venni, hogy ez engem nem izgat szexuálisan, tehát nekem NEM szex
aki azt várja tőlem, hogy értelmetlenül fájdalmat okozzak neki, mert ő erre gerjed. hát én nem
és még sorolhatnám
rájöttem,
hogy engem a SZEX érdekel, nem a köré szőtt és a szexet majd a helyéből teljesen kiszorító BDSM praktikák
rájöttem,
hogy menthetetlenül vanilla lettem
10 év kellett rá, amit eltöltöttem a BDSM-ben
de nem tartom elpocsékolt időnek
mert kipróbáltam sok mindent
az elején még élveztem is sok mindent
nem mondhatom, hogy egyszer majd úgy megyek el odaátra, hogy féltem kipróbálni dolgokat
nem féltem
tapasztalatokat szereztem
és rájöttem,
hogy az általam fiatal koromban nem igazán élvezett vanilla szex
egy csodálatos valami
az élet ajándéka az embernek
meg kell becsülni