Valaki állhatott a hátam mögött

Kimentem ma cigizni. Aztán megmostam a kezem, belenéztem a tükörbe. Valaki állt a hátam mögött. Egy nő, tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy finom arcvonások, ha nem lett volna kissé nagyocska az orra, ami csöppet rontotta az összképet, de nem túlságosan. Rövid haj, őszülő. Komolykás, csodálkozó tekintet. Önmagán csodálkozik. Korához képest szép nő. Vajon ki lehet?

Valaki állhatott a hátam mögött. Azt hiszem. Kizártnak tartom, hogy magamat láttam volna. Én soha nem voltam szép, kérem. Annyi tükör nem hazudhatott az évek során … Vagy mégis?

Lao-ce anyja elmélkedik

a nő: Ma gondolkoztam valamin. Az öregedésen. Amikor megismerkedtem az ex-szel, 2007-ben, találkoztam az édesanyjával. Szóba került, hogy tudok olcsón betétet szerezni menzeszhez, kérdeztem, hogy kell-e neki. Mire mondta, hogy neki ilyenre már évek óta nincs gondja. Akkor volt ő 52 éves. Én most ugye [annyi, amennyi]. És épp 3 napja menzeszelek. Vajon miért nem tudok én „tisztességben” biológiailag megöregedni? -mosoly Már szinte illene -mosoly Lassan már röhögök rajta -mosoly
a Férfi: Kb. egykorú vagy az ex anyukájával? Azért tudsz élni… -D
a nő: 3 évvel idősebb nálam -D Naná, hogy tudok, kedves … -kacsint Magamkorabeli „vén” faszokkal mit kezdjek? -feeeeeeeeeeeeeeeeet Ők sajna nem követik az én biológiámat -D

A pendrájv

Persze, hogy jó lenne. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem. De tökéletesen tisztában van a lehetőségek adta korlátokkal. Az időhatárokkal. Felnőtt emberek, családdal, egzisztenciával, feladatokkal. Amiket el kell végezni. Ennyi. Sajnálkozni lehet. De tudomásul kell venni. Két dolgot nem érdemes: összezuhanni tőle, valamint feladni a reményt. Várni meg tud.

Várakozás közben lehet keresni humoros dolgokat. Például azt, hogy épp friss, pirosló mikulásvirágait bontogató nőiessége is olyan, mintha direkt szopatná. Nevetni kell rajta -mosoly

És lehet még keresni mosolyogva pár épp idepasszoló Kurt Vonnegut idézetet:

Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.
Macskabölcső

Nehéz a káoszhoz alkalmazkodni, de nem megoldhatatlan. Magam vagyok rá az élő példa.
Bajnokok reggelije

A kudarc és kimerültség sírást és nevetést egyaránt kiválthat belőlünk. A magam részéről inkább nevetek, mert így nincs szükségem zsebkendőre.
Virágvasárnap

Avégből születtünk erre a világra, hogy ökörködjünk. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!
Időomlás

Ha a nem létező tököd is tele van az élettel és nincs kin kitölteni a mérged, Lao-cénak még mindig beszólhatsz.
(ja, ezt már nem Kurt Vonnegut, hanem én mondom -fet )

Létem mókuskereke

Buddha látta ahogyan ugyanazokat a tetteket egyre ismételjük, élet élet után, önmagunkat saját rossz tetteink által börtönözve be. Mindezt anélkül tesszük, hogy fel tudnánk fogni a Lény igazi boldogságát, amely egy ember normális állapota, amikor eggyé vált a benső Buddhájával.

Úgyszintén tudjuk, ahhoz, hogy felébredjünk, a középúton kell megmaradjunk.

Sem élvezet, sem fájdalom, sem egy nagy öröm, sem egy nagy szomorúság … Mindig egyensúlyban. Ez, lassanként, megad egy egészséges és harmonikus elmét amely képes arra, hogy megértse a teljes egoista árnyat, egészen az elme legeldugottabb sötét sarkáig.

Buddha mindig azt mondta: »Keressétek a megvilágosulást, és a többit megkapjátok ráadásnak«.

Nekem nem kellett ahhoz több élet, hogy ugyanazon hibáimat ismételjem ostobán, annak ellenére, hogy láttam őket. Sikerült azt nekem egy élet során is megtenni … A foggal-körömmel való ragaszkodás mindenhez, tárgyakhoz, helyzetekhez, emberekhez …

Egyetlenegyszer sikerült ez az akadályomat megugornom. Amikor saját kezemmel dobáltam konténerbe sok évtizedes saját, és több generációs családi múltam dolgait. Amikor már mind a konténerben volt, rájöttem, hogy nem ezek hordozzák igazán az emlékeket. Azok bennem maradtak.