Telefon. Mester Kiadó. Korábban – régen – rendeltem tőlük, a cucc jó volt, azzal semmi bajom. De egyszer lemondtam a rendelést. Már túl hosszú volt az épp aktuális sorozat … Főleg pénzben.

Kedves hangú hölgy a vonal végén. Hogy örül, szinte lelkendezik, hogy végre megtalált. És hogy tájékoztat, rögzítik. (No, mit akarnak megvetetni velem?) Mint kedves, régi vásárló jogosult lettem a kozmetikai csomagra. Féláron. Benne egyéb más mellett kisfiúknak, kislányoknak és férfiaknak való ezzel-azzal. És hogy küldheti-e?

Mondom: NEM. (Végighallgattam, jó kedvemben talált, ez a munkája. Legyen ennyi elég.)
Meglepett kérdés: Miért nem?
Válasz: Mert NEM.
Se kisfiú, se kislány, se férfi nincs a közelemben. Önmagam számára meg van otthon minden, amit szoktam használni. És hogy remélem, azt is rögzítik, hogy már többször kértem, feledjenek el engem …

Mester-marketing …
Nem ringatom magam abba a hitbe, hogy soha többé nem hívnak.

Nekem kell megindokolni, hogy miért nem akarok megvenni valamit??? -ghost