tegnap este max kérdezett tőlem valamit. már elég régen szólt hozzám. nem igazán válaszoltam se pro, se kontra.

azt kérdezte: jó ez neked így, Varnyu?

válaszolnom kellett volna …

reggel arra ébredtem, hogy valami nedves folyik az arcomon, rá a párnámra. gondoltam, hogy a jó alvástól elcsöppent a nyálam. de a nyál nem vérvörös. ömlött az orromból a vér. a ruhámra, a párnámra. még jó, hogy nem artériás vérzés volt. most úgy néz ki az ágy is, meg én is, mintha valami véres gyilkosság történt volna. felültem az ágy szélére és igyekeztem nem idegesnek lenni.
először figyeltem a vérzést, hogy spriccel-e vagy csak csöpög. szerencsére csöpögött.
aztán pézséből csináltam egy dugót az orromba, kijöttem. megmértem a vérnyomásom. egyáltalán nem volt kiugróan magas. bevetem a normál reggeli gyógyszereimet.
de előtte azért igyekeztem kiköpni a vért a torkomból, mert persze oda is szépen lefolyt.

jelenleg már nem vérzik. kajáltam is.
sajna álmos vagyok. de perpillanat nem igazán merek lefeküdni.
bár Isten épp időben költött fel …

válaszolnom kellett volna maxnak. legalább azt, hogy átgondolom. nem akarok elvérezni se szó szerint, se képletesen. hisz már olyan sokszor elvéreztem.

asszem, hogyha nagyon álmos leszek, visszafekszem. Isten akaratát úgysem tudom kikerülni.
Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is. Ámen.