Azon gondolkoztam, hogy miért nem érdekel már engem aktívan a BDSM. Többször volt ilyen periódus az életemben.

A BDSM-et meg lehet unni? Igen. Párszor meguntam már. De most nem azt érzem.

A BDSM-ből ki lehet öregedni? Most már azt mondom, hogy igen. Pedig még tíz éve is azt mondtam volna, hogy nem. De lehet.

Változnak az idők, változik az ember. Más lesz a fontossági sorrend.

Az élet most is tele van szép dolgokkal. De azt már nem BDSM-nek hívják.

Olvasom a blogokat, néha cikkeket és egyre távolibbnak érzem magamtól az egészet. Néha megmosolygok mindent, a témát, az írókat, de legfőképp magamat. Magamat, aki még nem is olyan régen azt hitte, hogy BDSM nélkül nem lehet élni, vagy ha lehet is, akkor nem érdemes. Hát már nem így látom. Semmi hiányérzet nincs bennem.

Leéltem 49 évet nevesített BDSM nélkül. A hátralévő időt már nagyon könnyen leélem.

Hogy minek vagyok még itt? Egyrészt szórakozás az olvasás, másrészt meg várom, hogy leteljen a VIP-em 🙂