Megint a vámpír-lét jön? Könnyen lehet …

Majd négykor hazamegyek. Aztán meglátom, hogy mit csinálok. Lehet, hogy megint bevackolom magam két takaró alá és szisztematikusan aludni kezdek. Hiszen alvás közben elviselhetőbb az élet …

Aztán majd éjjel felébredek. És újra élek egy kicsit. Például hallgatok zenét. Vagy nézegetem a netet. El is fogok mosogatni. Pakolászok. Az éjszaka varázsában legalább élvezni tudom az életet. Hát ha most erre van szüksége a lelkemnek, akkor ezt fogom csinálni. Nem szenvedtetem magam a formatartó – nappal ébren vagyunk, éjjel alszunk – rendszerrel. Vajon miért lenne ez számomra kötelező, ha máshogy jobban elviselek mindent … Az éjjel is olyan jól éreztem magam. Ellentétben az itt és mosttal.

Kinek tartozok én számadással ugyan? Senkinek. Csak önmagamnak.