Két hülye beszélget valahol, valamikor …

– Szomorú, hogy egy pasi csak a farkára tud büszke lenni … :S
– Neked most még az sincs. -nyelv

Nem, ennek a Varnyunak nincs farka. Egyrészt azért, mert soha nem is volt. Mert nőnek született. És MOST sincs. Mivel nincs szexuális partnere.

Hát, ha nincs, akkor nincs. Mondtam már, hogy szeretem a szexet, de nem hajkurászom mindenáron. Annál azért jóval többre tartom magam. Éltem én már szex nélkül évekig, nemegyszer. Ki lehet birni. Mivel – ha az emberben egy csöpp erkölcsi tartás is van – ki kell birni. Mert Varnyu – csak azért, hogy megkúrja valaki – nem fog lepkehálóval pasira vadászni. Nem mintha nem tudna. Tud. De sokkal többre becsüli a szexualitást – és önmagát is -, minthogy primitiv ösztönökké degradálja.

Igy Varnyunak most épp duplán nincs farka

Megcsináltam ma két újabb oldalt az ebookban. Találtam jó irásokat hozzá. És nemcsak kimásoltam, és esetleg kijavitottam a központozási hibákat, hanem el is olvastam őket. Aprólékosan. És közben a BDSM-ről gondolkoztam. És önmagamról. Hogy hiányzik-e nekem. Volt két irás is benne, ami különösen gyomron talált. És persze, hogy megint megfogalmaztam magamban, hogy bizony hiányzik. De ez sem mindenáron.

Mert én az elmúlt évek alatt tényleg sub voltam. Önmagamat adtam. Mindenemet. Testemet, lelkemet. Tiszta szivvel. És nem játékból.

Szóval hiányzik. Ez van *Varnyu-a-vállát-vonja*

De van valahol …. egy lezárt ajtó mögé dugva … egy vágy … ahol még a BDSM sem hiányozna … és most nem tudom, hogy épp sirjak-e egy kicsit, vagy mosolyogjak … Asszem, egyszerűbb a mosoly