Múltkor a ruha, most meg a várablak … lassan a saját agyamra fogok menni. Mert most a várablakot akartam látni. A várban még sötét van, de kinn már felkelt a nap. És a távolban látszik egy másik vár, egy sokkal kisebb.

Egyszerűbb, ha nekiállok megkeresni, minthogy aztán napokon keresztül diszkomfortom legyen, mert nincs várablakom. Persze, hogy megtaláltam, épp olyan látképpel, ami bennem él …

Viszont a kora reggeli fényviszonyok némi machinációt igényeltek. Nem baj. Legalább a képszerkesztőnek két olyan funkciójával is kezdtem megbarátkozni, amit még sose használtam.

Most már van várablakom. Mehetek aludni