Most megint várok.
A várakozás lassan
életformává válik.
Beeszi magát a bőrömbe.
Ülök, nézek magam elé.
Szemem a világ felé,
de nem látom.
Mert halvány, elmosódott
képek rezdülnek lelkemben
benn, csendesen.
Azokra figyelek.
Nézem magamban az
apró, fénylő villanásokat.
Egy arc … csak
körvonala sejlik.
Tudom, hogy téged várlak.
De nem tudom,
hogy ki vagy …