Take This Waltz … sokadszorra … kivételesen nem üvölt a fejhallgatóban … ezt nem lehet üvöltetni … ezt halkan kell hallgatni … hagyni, hogy a hangok bekússzonak az ember lelkébe, becsukott szemmel hallgatni … és várni a csodát, várni a megtisztulást, vagy várni a halált.

Take This Waltz … már nem itt ülök egy ideje … benn járok a múltban, ülök a szobámban, ami már nem az enyém, nem is létezik tán … átépitették … ülök az asztalomnál … balra a hátam mögött az öreg fotel, kopott és foszlott már a kárpit … nincs már rajta védőhuzat se, mert minek … hátranézek a vállam fölött az öreg fotelre … egy árnyalak gubbaszt benne …

Take This Waltz … nem látom jól, ki az … minden csupa homály … nincs arca, csak körvonalak … kinozom a szemem, ki jött el hozzám, ki akarja letörölni a könnyeimet, vagy kitépni a szivemet … nézek, csak nézek … az árny egyre tisztábbá válik …s már látom, ki ő …

Take This Waltz … és belenézek az anyám szemébe.

01:10

No. Kipihentem magam Leonard Cohenre meditálva. Aztán elszivtam még egy gyors cigit, kimostam a fogamat, elmosogattam azt a pár edényt, ami volt. Jól kitöröltem a mosogatót, mert az a lökött macskám megint képes beleülni … Valaki azt mondta, hogy leellenőrzi, hogy rendesen kitakaritottam-e … Hát … a fene sem tudja. Mert vize az van lenn, szomjas nem lehet, most tettem neki frisset. Ha helytartónak tekintem, még az is lehet, hogy tényleg ellenőriz …

Aztán elkezdtem irni a poszt befejező részét, miközben a valóságban is hátranéztem a bal vállam fölött … a szürke hercegnő épp beült a mosogatóba … pofám lehervad, esküszöm … tényleg, mint egy ellenőr, én még ilyen furi macskát nem láttam -lol Megnézegette, aztán kiment belőle … Most már nem tudom, hogy mit gondoljak.

Lehet menni aludni.