Nem mindig szeretek várni. Sőt … várni nem szeretek. Nekem a „várás” valami olyan dolgot jelent, hogy nem tudom, mikor következik be, amit szeretnék. Sőt azzt sem tudom, hogy bekövetkezik-e valaha. Ez nem jó érzés.

A „várakozás” szót akkor használom, amikor tudom, hogy rövidesen megtörténik az, amit óhajtok. Ez sokkal jobb dolog.

A „várás” egy parttalan, sokszor fájdalmas érzés. És legtöbbször csalódás a vége.

Most várakozom. Már nem sokáig. Ez olyan jó. Érzem, hogy egyre izgatottabb vagyok. Nem kellemetlenül, csak olyan finoman. Épp annyira, ami nemcsak izgalom, hanem élvezet.

Szeretem az élvezetes dolgokat.