Akinek beszédes a szája, annak tompa a hallása. Akinek éles a látása, rossz a beszélőkéje. Gondolkozzatok csal el ezen!
Gettan

Minden nap jó nap.
Ummon

Ha nem vagy itt és most boldog, akkor sohasem leszel az.
Taiszen Desimaru

A semmiben sem kiválók nemeslelkű emberek. Egyszerűen nem kell a kiválóságra törekedni – maradj csak átlagember.
Lin-csi

Vágy nélkül minden elégséges lesz számunkra.
Rjókan

A józan ész maga az Út.
Nan-Csüan

---

528 Hz

ha bosszantó dolgokat irsz, nem válaszolok
ha okosságokat, akkor sem

a tökéletes társ számomra olyan,
akivel nem kell egy szót se váltanom
akit nem kell megérintenem
akire ránéznem se kell
akivel még nem találkoztam sohasem
és nem is fogok ebben az életben

sokan megpróbálnak hülyének nézni
sok + x azt gondolja, hogy az is vagyok
nullának van igaza

A Gauss görbe széli részén sokkal kellemesebb az élet, mint a középtájon
nem olyan zsúfolt a hely

---

a Boszorkány természetesen a saját mesevilágában él

mesevilágból sokféle van

van olyan, ahol édes kis tündérkék élnek
van olyan, ahol kecses mozgású sellők
van olyan, ahol a szépség és a szörnyeteg végül egymásra találnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak
van olyan, ahol pamutgombolyagot gurigázó nagyon cuki kiscicák játszanak egész nap békében a kisegerekkel
van olyan, ahol Tom és Jerry a legjobb igazi barátok a világon és egyik sem emelne sosem kezet a másikra

a Boszorkányéban korhadt fák vannak, zörgő csontvázak és üres szemgödörrel vigyorgó halálfejek

a Boszorkánynak nagyon tetszik a saját mesevilága
ő rendezte be így

---

bizonyos helyzetekben a nulla a legértékesebb szám.
mert az azt jelenti, hogy nincs.

a nincsnek nincs ára
a nincs megfizethetetlen
a nincs boldogság
a nincs béke

---

Tegnapelőttre keresek egy szolgát és/vagy urat. Az ésnek jobban örülnék. Egy személyt keresek, akinek van kedve eltölteni velem egy estét és egy éjszakát.

Kaját ne hozz, azt kapsz. De te fogsz mosogatni, mert nálam demokrácia van.

Vagy főzhetsz, de akkor én mosogatok.

Hogy az éjszaka mi fog történni, az legyen meglepetés.

Profi öregtarhonya kedvelők jeligére.

---

Varnyu és a zen

Volt egyszer egy “szegény” ember (igazából “szegény” volt vajon? Már ezt is kétlem …), aki úgy gondolta, hogy Varnyuval érdemes lenne megismertetni a keleti filozófiát, buddhizmust, taót, zent (még azt sem tudom, hogy valójában mi ezek között a különbség, de már nem érdekel, mert nem ez a lényeg ….), mert Varnyu vevő lenne ezekre a nézetekre.

Az ötlet jó volt, de a kivitelezés nem. (Vajon tényleg nem?) Mert Varnyu mindenre magyarázatot kért, definíciókat, hogy mi ez, mi az, mi amaz. Persze nem kapott és az információ éhsége állandóan mardosta a gyomrát és persze bosszantotta az agyát.

A dolgok azért vannak, hogy megértsük őket, nem? Akkor viszont lennni kell magyarázatoknak is.

Hát vagy nem voltak, vagy az a szegény ember nem talált. Még azt az egyszerű (valóban egyszerű?) kérdést sem tudta neki megválaszolni, hogy mi az a zen. Vallás? Világnézet? Mi lehet …

Varnyu nem lett okosabb, de a düh egyre jobban munkált benne. Hisz nincs olyan ebben az anyagi világban, amit ne lehetne megmagyarázni, ne lehetne megérteni. A (hasztalan) düh csúcsán máig is tartó konfliktusba került Csuang-ce mosolyával, a heggyel és az otthagyott feleség történetével.

Aztán teltek az évek és Varnyu azt gondolta, hogy nem igaz, hogy képtelen vagyok ezeket a dolgokat megérteni. Biztos van rá mód, nem más ember módja, hanem az enyém, és kezdett olvasni, közben valakivel, aki nem buddhista, nem hívő, csak egy egyszerű ember, aki kisgyerek korában megjárta a Shaolin kolostort és saját szemével látta, hogy a csí létezik és mi mindenre képes, jóra és rosszra is, no ővele beszélgetett évekig. Hitetlenként, kételkedőként, akinek csak kérdései voltak, amire a másik általában nem tudott válaszolni. De azért beszélgettek, az az ember nagy türelemmel. Bár sokszor mondta, hogy sajnos kevés a szó, ami tükrözné a válaszokat, úgy ahogy Varnyu szeretné.

Válaszok mellett/helyett adott a kezébe egy könyvet, Lin-csiről. Aztán már jött magától a többi könyv is, apró kis írások, pár sor, vagy fél oldal csupán és amikor Varnyu néha egyet megértett közülük és örült, mint majom a farkának, akkor rögtön olvasott más tízet, ami bebizonyította, hogy semmit nem ért, legfeljebb érez.

Az érzés nagy dolog, fontosabb, mint az értés ….

Az az ember sokszor mondta neki: ne gondolkozz, csak érezz. Többre jutsz.

Varnyu most ott áll, hogy tudja: ha valaki a zent meg akarja érteni, tévúton jár. Ha valaki keresni kezdi az Utat, sosem találja meg. Hisz a nagy keresésben csak egy helyre nem néz, a lába elé. Mert az Út ott van. Ha reggel felkel, és aznap megcsinálja a dolgát, lehetőleg úgy, hogy még saját maga is elégedett legyen, akkor az Úton jár.

Az Út maga az élet, mégpedig a legegyszerűbb hétköznapi élet, minden sallang és fölösleges bonyolítás nélkül. Lehet persze gondolkodni is, de nem kell túlzásba vinni. A túl-okoskodás vakká teszi az embert és nem néz a lába elé. És hajlamos rá, hogy megint a távoli messzeségben kezdje keresni az Utat.

Én változatlanul nem értem a zent. Csak azt tudom, hogy nem is kell megérteni. Mindössze élni kell, lehetőleg egyszerűen. Azon sem kell törni a fejem, hogy mi lesz utána. Úgyis kiderül.

És ha ebben az életemben nem tudok megbékélni Csuang-ce mosolyával és hegyével, hát majd talán egy következőben …

Hosszú lett ez az írás. Megéheztem. Megyek és eszem valamit. Aztán valószínűleg álmos leszek. Akkor majd alszom egyet 🙂