Varnyu, hogy te micsoda bolond vagy

Most olvastam:

A boldogságért keményen meg kell dolgozni.

Így van. Egyetértek. Így is lehet. Évtizedekig magam is ezt tettem. Jutalmul voltak is boldog perceim. Bár utólag már zavar a saját múltbéli izzadtságszagom … tényleg kemény munka volt.

Aztán feladtam ezt. Mindig elmúlt. Az a pár perc, óra, nap, hónap oly illanó. Én balga örök boldogságot kerestem. Garanciával.

Hát olyan nincs. Legalábbis nekem nem.

Kutattam, kerestem, nemcsak embert – de azt is persze -, aki boldogságot ad, hanem dolgokat, helyzeteket, valamit …. A boldogságot. Nem találtam.

De találtam mást. A percet. Az itt és mostot. Az Életet. Az Élet élvezetét. Gyönyörködést a világban. A Szépséget. Ez nem verejtékszagú. Ez csak olyan egyszerű hétköznapi boldogság. Ez csak úgy van. Nincs köze ahhoz a magasztosnak sejtett valamihez, aminek én régen a boldogságot gondoltam.

“Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog.”
Buddha

Ez a boldogság mindig itt volt bennem … Hm … Csak a nagy küszködésben nem vettem soha észre. Senki más embertől nem függ. Így partnerkapcsolatoktól, barátoktól, családtól, szeretőktől, domoktól, senkitől nem. Csak önmagamtól …

“Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.”
Buddha

Varnyu, hogy te micsoda bolond vagy … Nem baj. Azért Én szeretlek. Sőt. Én szeretlek Téged/Magamat legjobban

“Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”
Buddha

(varnyu – 2013.02.28.)