egyik – régen volt már – leghűségesebb olvasóm, a Zoli sokszor felrótta nekem (is), hogy csak írok és írok, néha olyat, hogy azt élő ember nem is értheti (magyarán túltolom a virágnyelvet), de soha nem írom le, hogy konkrétan milyen ‘kunsztokat’ (nagyon utálom ezt a szót, de ő imádja, ezért tiszteletből most én is leírtam, pedig borsódzik a hátam tőle … nem vagyok én valami elcseszett bűvészinas, wazze …) csinálok a partneremmel.

persze, hogy nem írom le, hisz az már a magánszférám, nemde? de.

ez egyszer kivételt teszek és élménybeszámolót tartok egy valamikori szeánszomról. (a szeánsz szót is utálom, mert az meg a szellemidézésre emlékeztet, de ezt már sokszor mondtam.)

azon egy alkalom előtt szilárdan elhatároztam, és ezt a szubommal is megbeszéltem, (az ötletem találkozott teljes egyetértésével, örömmel várta a találkozót) hogy kizárólag az Én örömem lesz a fontos azon az estét, az övével egy jottányit sem fogok törődni. magyarán kizárólag az lesz, amit Én akarok. és más semmi.

megérkezett, bevezetésül leültünk kicsit beszélgetni. mert valahogy azért indítani kell. még zenét sem tettem be, pedig szoktam, már a bevezetésnél is, hisz úgyis mindjárt megyünk be a szobába és akkor ott lesz a hawaii didzsi.

és elkezdtem beszélni. és beszéltem és beszéltem, még mindig beszéltem, persze volt módja néha válaszolni is, de a beszélgetés 90 százalékát Én tettem ki. volt ott szó mindenről. BDSM-ről is, de számtalan egyéb dologról is.

cirka három óra múltán ránéztem szerencsétlen szubomra és valami ilyesmit mondtam:

Ó, te kis csóróka .. lassan már lyukat beszélek az oldaladba. Hogy tudod te ezt elviselni?
mire ő aranyos mosollyal:
Hát van más lehetőségem?

akkor magamban a fejemhez kaptam, hogy azért Én nem teljesen ezt terveztem és persze ő sem ezért jött és elindítottam magunkat a hálószobába. mindketten kényelmesen kinyújtóztunk, megjegyezte, hogy eddig még soha nem érzékelte, hogy milyen kényelmes az ágyam (naná, hisz annyit még soha nem kellett ülnie a konyhában …), ekkor kiselőadást tartottam neki a Bonell rugózásról és annak nagyon jó élettani és fizikoterápiás hatásáról a fájós derékra.

aztán próbáltam valami apróságot tenni legalább az ő kedvére, hogy egy kissé a magam figyelmét is a szexus felé tereljem, de az eredmény nagyon gyengusz volt, mert képtelen voltam abbahagyni a beszédet. persze közben nagyon sokat nevettünk. olyan hajnali négy felé, mikor már láttam, hogy kezdene leragadni a szeme, de azért nagyon hősiesen tűri az álmosságot, megkönyörültem rajta és mondtam, hogy most már hagyom aludni, mert két óra múlva kelnie kell.

én persze nem voltam álmos, a sötétben a kézfejemmel óvatosan simogattam a felkarja belső részének bőrét és élveztem, hogy milyen selymes. de azért arra vigyáztam, hogy ne ébresszem fel.

másnap átgondoltam a történteket. mi is volt a terv? az, hogy kizárólag az Én élvezetem lesz a fontos a szeánsz folyamán. és rájöttem, hogy ezt a tervemet maximálisan végrehajtottam.

persze ki a fene tudta azt előre, hogy akkor este kizárólag az fog nekem élvezetet okozni, ha folyamatosan beszélhetek …

na szóval, ilyen nálam egy különleges kunszt.