Varnyu szabad
… és még egy pohár pezsgő.
Nem, nem iszom. Csak az előbbi zenét hallgatom már körülbelül 3-4 órája – az előző bejegyzés irása alatt is – , fejhallgatón üvölt a fülembe. És én élvezem. Kibaszottul élvezem. Rohan a vérem, a pulzus a zene ütemére ver, imádom. És jól érzem magam.
Csak ez a nyomorék füles már kezdi nyomni a fejemet 😀 Asszem, holnap elküldöm a gyereket, hogy vegyen nekem ide az asztalra a géphez valami jobbfajta asztali hangszórót. Ami nem recseg minden mozdulatra. Mert most leginkább azt szeretném, ha a konyha két sarkából üvöltene egy csöppet a sztereó. Úgy, mint amikor még az ilyen zenéket rendszeresen hallgattam. És a hangerő miatt a környezetem agyára mentem.
Most már végre megtehetem. Ezt is. Mert nincs már, akit nemhogy a félhangos zene, hanem a normál emberi beszélgetés is zavarna. Mert ugye:
ad 1: délután kettőtől négyig alvásidő van, mint az óvodában 😀
ad 2: este fél tiztől már csendrendelet van, ismét csak az alvásidő miatt 😀
ad 3: és különben is utálja a „zajkeltőket” 😀