Szörnyű látni egy halottat beszélni. Kár volt megnéznie. Kár? Egy hónap múlva már két éve lesz, hogy elment.

Nézni is szörnyű volt. De még szörnyebb volt, amit gondolt. Jobb, hogy meghalt. Az az élet már nem volt emberhez méltó.

Ugyan mondd már ki: magadban örülsz, hogy már soha nem fog keresni. Hogy megszabadultál tőle.
Igen. És ez a legszörnyűbb.

Most kell valami. Ami kiveri az egészet a fejéből. A keringő. Anthony Hopkins keringője. Pedig csak a zene szól. De látja azt a fénylő tekintetet, azt az örömet a szemében. Azt a mosolyt. Amikor először hallotta a saját zenéjét.

Igen, ez kellett. Végre már tud sírni.
Nem a halottat siratja. Hanem a saját önzőségét.

De vajon kell-e azt szégyelni?

Nem.