Vajon volt-e a lelkemben ilyen tartós és mély béke a mindennapok gondjai, problémái ellenére valaha?

Igen, egyszer volt. Körülbelül három éve ősszel, akkor, amit én csak a mámor idejének nevezek már magamban. De az mégsem ilyen volt. Hamis béke volt. Lezárta a négy fal, az erkély rácsai. Azok jelentették a biztonságot. Esténként szép képeket kerestem a neten, azokat nézegettem, minden éjjel az adott örömet. Más nem. Már délután vártam az éjszakát, hogy nézhessem a hegyeket, fákat, kastélyokat, növényeket, gombákat. Aztán, mikor kigyönyörködte a szemem magát a szépségben, már késő éjjel volt. Akkor lefeküdtem. Jól éreztem magamat. Legszivesebben soha nem mentem volna ki a lakásból … Azt hittem, hogy a falak védelmében van a biztonság. Azt hittem, hogy az ad nekem biztonságot, akivel élek.

Nem így volt.

Aztán az a pár ál-idilli hónap is elmúlt. A biztonságérzet is elmúlt. Csak a kétségek maradtak. És a kiúttalanság. Szerettem volna visszacsalogatni valahogy azokat az éjjeleket, de már hiába. Így utólag nem csodálkozom. Mintha az éjszakákat kivéve nem is lett volna saját gondolatom. Nem volt meg az én. Azt hittem, hogy a mi jelenti az ént. Évekig nem voltam egyéniség. Reggeltől estig. Csak az éjszakák voltak az enyémek. Akkor szabad voltam. Hiszen reggeltől estig mindig mindennek megvolt a szabott ideje. Kimondatlan, íratlan, de szoros napirend. És az nem az én rendem volt. Hanem a másé. Én csak alkalmazkodtam hozzá. Igen, drága. Borsózik a hátam ettől a két szótól. Nem lehet büntetlenül tűrni, hogy az embert lépten nyomon megalázzák. Azt hittem, hogy jó úton járok. Közben nem volt más, mint egy kényszerű mókuskerék. Évekig nem jutottam előre. Inkább csak hátra. Az életterem egyre inkább beszűkült. Én meg bolond fejjel azt hittem, hogy az a boldogság. És évekig mást sem tettem, mint virtuális templomokat emeltem a hamis álmaimnak. Felépítettem, kicsinosítottam, gondoztam.

Már értem, hogy nemrég miért kellett mindet a földig rombolni. Korábban kellett volna. Az sem az én Utam volt.

A kígyónak nem lehetnek lábai, a tigris nem növeszthet szárnyakat. Egy hat láb hosszú ágyon még az ügyetlenek is könnyűszerrel átmásznak, de átugrani azt még az ügyeseknek is gondot okoz. Ennek oka, hogy a módszer nem egyforma.

Akik egy szertartáson segédkeznek jutalmat kapnak, akik verekedésbe keverednek megsérülnek. Ha rosszul választod meg a fát, amely alatt menedéket keresel, villám okozza veszted.

A Nap és a Hold fényét osztaná, ha sötét felhők el nem takarnák őket; a folyó vize tiszta lenne, ha iszap nem szennyezné; az orchidea hosszan illatozna, ha az őszi szél szirmait el nem ragadná; az ember természete a béke lenne, ha vágyakozás azt meg nem zavarná. Ha porfelhőbe kerülve nem akarsz megvakulni, attól még a por szemedbe száll.
Lao-ce utolsó tanításai