Valami, amiben

… az ősi id, mint szűkölő állat, sír, vonyít és kínjában, dühében darabokra szaggatná a világot.
… az ego él, a mindennapokban, cseveg, mosolyog, néha szomorkodik kicsit, mint általában.
… a superego kemény kézzel fogja az ősi részt. Hajszálnyi mozgást sem enged.

Jól teszi. Ha nem tenné, az ego arcán nem lenne mosoly. Üvöltene fájdalmában és tehetetlenségében. Így viszont épp nyugodtan blogot ír, néha kinéz közben az ablakon és gyönyörködik a villámok fényében.