Este általában hajlamosabb vagyok érzelgős lenni. Vajon reggel miért nem? Amúgy hála a Jóistennek, hogy nem. Most kifejezetten jól esik itt ülni és reálisan látni az életet. Szeretem a reális gondolkozás biztonságát. Nincs annál jobb, mint ülni reggel és tisztában lenni mindennel. És mindent világosan látni.

És ennek eredményeként levonni azt a következtetést, hogy a körülöttem lévő világban minden, de minden össze van keveredve, a legtöbb dolog nem az, aminek látszik és egy kurva nagy káosznak tűnik az egész. Olyan nagynak, hogy már röhögni is tudok rajta … sőt … ezen már csak röhögni lehet.