Virtualitás. Avagy a homo ludens és a Matrix
Ez is egy virtualitás. Ez a blog. Meg az összes többi. És minden egyéb weboldal a neten.
Maga a weboldal valóságos. Mert látod, olvashatod a tartalmát, érzéseket, indulatokat kelthet benned. De túl komolyan nem szabad venni. Vannak persze üzleti, vagy kereskedelmi célú website-ok is. Amivel a tulajdonosuk pénzt keres, árul valamit esetleg, vagy egy céget mutat be és reklámoz. Talán valódi üzlet és cég áll mögöttük. A legtöbb mögött persze tényleg az van. De még ott sem kell sokáig böngészni, hogy csalóba, hazugba, az embereket félretájékozatóba botoljon az ember.
Miért lenne más a nem kereskedelmi indittatású weboldalak esetében az az arány? Ott is vannak hazugok, vannak félrevezetések, emberek kijátszása, átverése és igy tovább, és igy tovább … Bárki, aki weboldalt csinál, vagy blogot ir, tegye a szivére a kezét, nézzen a lelke mélyére és legalább önmagának vallja be, mindig csakis a szintiszta igazat irta? Nem volt soha egy pici füllentés, jószándékú félrevezetés, a tények egyenes vonalának kicsiny eltéritése? Dehogynem. Ugyanúgy, mint a valóságos mindennapokban. Ott sem vagyunk patyolattiszták. Gyarló, sok hibával rendelkező emberek vagyunk. És ezt sokszor leplezni igyekszünk. Teljesen érthető, emberi reakció.
Ugyanez van a virtuális világban is. Nem kell csodálkozni rajta. És mivel a valódi élettel nem tehetjük meg, hogy nem vesszük komolyan, mert ott a bőrünkre megy, a létünk a tét (legfeljebb sokan nem gondolnak ebbe bele, de attól még igy van), legalább a virtualitásban legyünk már kissé könnyedebbek és használjuk arra, amire számunkra való: játéknak, kikapcsolódásnak. Ne vigyük bele a mindennapok problémáinak véres komolyságát. Nem azért kellene ezt a virtuális játékot játszanunk, hogy abból is hétköznapi valóságot csináljunk. Hanem azért, hogy pihenjünk vele, kikapcsolódjunk, szórakozzunk.
A valósághoz néha még túl sok komolyság és keménység is kell. A virtualitásban maradjunk meg kissé – jó értelemben vett – gyermeknek. Ez nem más, mint egy hobby, egy szórakozás, azaz játék. Nem kell itt semmit olyan véresen komolyan venni. Lehet, de nincs értelme.
Merjünk homo ludens lenni a Matrixban.
Mert akkor úgysem lehetünk, amikor sakkozunk a sárga csekkekkel, hogy melyiket kell most fizetni, melyiket lehet még egy hónappal eltolni, anélkül, hogy valamelyik közüzemi szolgáltató ne valami kikapcsolásával fenyegetne. Akkor sem lehetünk, amikor fillérre kell beosztani a pénzt, noha egyforintosunk már régen nincsen, mert oly értéktelenné vált. És akkor sem lehetünk, amikor a betegség felüti a fejét az életünkben, és a halál megsuhintja a kaszáját.
Legalább itt a neten merjünk jó értelemben játszani. Kikapcsolódást, szórakozást keresni. És nevetni … sokat, sokat nevetni. Amig tehetjük …