Visszaposztoltak
csak ad
lebeg a víz felszínén
rég kiszabadult foszlányokká
ázott teste a hínárok fogságából
már csak lebeg
hisz
rég nem él
arca a víz mélyét fürkészi
mintha látna
üres szemgödrével
végigkutatja a vízi világ csodáit
bomló testét
éhes szájú apró halak csipkodják
haszna most ez
étek a halaknak
élvezi bőrén az éhezők érintését
és még mindig ad
csak ad
egy perc alatt
Csak egy perc volt. Vagy több talán.
Összemosódik minden az idő asztalán.
Csak egy perc volt. Egy ölelés.
Egy főhajtás, egy térdelés.
Egy igéret, mi nem teljesült.
És nem teljesül.
Egy nyakörv, mit nem kapott.
Egy mosoly, mit otthagyott.
Egy szia, a hang meleg.
A remény, mely tévelyeg.
Ez mind ottmaradt.
Ő elment.
Egy perc alatt.
Néha még visszanéz.
De az nem elég.
2016.06.24.
Ellentűz
Hová lett az a tűz, ami vitte, hajtotta előre, megismerni az újat, sokat, mindet … talán túl sok volt már az a mind.
És ellentűz gyúlt benne, kioltani azt, ami már ártalmára volt.
A cinizmus ellentüze. Ami most lobog körülötte, benne és védi a lelkét. Furcsa egy tűz ez, nem forró és nem lángszínű, hanem hűvös, és kékes, mint a jég.
nem kell
valaha
régen
egyszer
azt hitte, hogy majd
írni fog valami nagyot
ami csattan, mint
szíj a bőrön
robban, mint
farok a szájban
már tudja, hogy
sosem fog ilyet tenni
épp elegen
foglalták már betűkbe
hogy mennyi bolond ember
van a világon
pedig kész van
kezében van az összes betű
csokorba kötve
minden szó
de
nem kell még egy
az ilyen irományból
nem kell terjeszteni
az őrültséget
dióhéjnyi igazság
egy írás minősége nem függ az igazságtartalmától
sok ezer blog, legalább annyi adatlap olvasása van a hátam mögött. voltak jók, rosszak, igazak, hamisak. nem feltétlenül a jó volt igaz, és a rossz a hamis.
az én irásaim igazságtartalmának esélye pontosan ötven százalék. azaz vagy igaz, vagy sem
ha azt irom, hogy engem már akkor érdekel a BDSM, ha kék hó esik, ez vagy igaz, vagy sem.
a valót csak én tudom
és a partnereim
akik vagy léteznek vagy sem
ha nem léteznek, természetesen némák
ha léteznek, akkor úriemberek és természetesen némák
ennyit az igazságról dióhéjban
Idő van
Kékrózsa.
Vajon mi lehet vele? Egy pillanatra megállt a keze a konyhapult fölött.
Ott kezdődött az őrület. Annál a blognál. Bukásunk Ritával.
Jött a rettenet. Ezek egyáltalán emberek? Aztán jött az olvasás. Adjunk esélyt, legyünk toleránsak.
Érdekes személyiség az a nő. Soha nem találkoztak. A kommunikációjuk a nyilvánosságra korlátozódott. De még így is karizmatikus volt. Befolyásoló. Ő volt az, aki úgy tudott beszélni erről az egészről, mintha valami csoda volna, valami felsőbbrendű, szinte éteri magasságban létező dolog. Amit ha egy halandó megért, akkor elmondhatja, hogy itt van már nekem a Kánaán. Vonzóvá tudta tenni mások számára is. És persze gerjesztette a gyanútlanban a csordaszellemet is. Közénk tartozol? Üdvözlünk. Végre itt vagy. Hisz idevaló vagy te is. Örülünk, hogy megtaláltad az Utat. Mit segíthetünk?
Kékrózsa. Az jut most az eszébe, hogy ezek szerint létezik olyan kapcsolat, ami nem ér véget a halállal. A lélek, a hit, és persze az ezotérikus humbug utána is életben tartja. Ugyan tart-e még?
Ha a profilképnek lehet hinni, akkor nem. Ez nem egy ötven fölötti férfi. És élő. Nem halott. Jól teszi. Itt volt már az ideje. Az élet megy tovább.
Megrezzen a kezében a villa, amit eddig elmélázva tartott. Ebből magára talál. Az itt és mostra. Haladjunk. Ebből nem élünk meg. Csináljuk meg azt a rántottát, mert lassan idő van.