Voltak először a food-ok, amik bégettek. Most bégetés nincs, de van kurva anyázás.

Nem, még nem vagyok teljesen megőrülve. Viszont a jócskán nagykorú gyerekem imád bizonyos számitógépes játékokat. Amikben a nulláról kell elkezdeni, felépiteni egy várat, vagy falut, ilyesmiket. Először olyannal játszott, amikben többek között birkákat kellett etetni, amik jól hallhatóan bégettek. Azért maradt a játékon a food név, mert angol nyelvű volt és egyszer megkérdeztem a gyereket, hogy mi az a bégetés a szobájában, mire mondta, hogy éhesek a birkák, kell nekik adni food-ot (magyarul ételt).

Mostanában új épitő játék van. Nem a birkás. Közben volt egy harci játék korszak is, szerencsére az elmúlt, úgy látszik, hogy a gyerekemben is csökkent az agresszió szint mostanában. -mosoly

Az új játékban falut kell épiteni. Embereket etetni. Múltkorában már volt kis gondja velük, mert az emberek veszélyesen sorvadtak, csak vitték a kenyeret, de nem ették. Aztán valahogy ezen a válságon túljutott a falu.

Ma hazaértem a munkából és hallom ám, hogy van itt valaki a gyereknél. Mert hirtelen megszólal egy férfihang:
– Megtámadták a faludat!
Mire a gyerek:
– Már megint???? A kurva anyádat!!!!

Hmmm … vendéggel nem illene igy beszélni … kérdezem a gyerektől, hogy ki van itt. Válaszolja, hogy senki. Atyám … ez az új játék már magyarul kommunikál? -vaa

Kissé később már csak a gyereket hallom: (széplelkűek innentől ne olvassák -kac )

– Hej, basszátok meg, valamit kezdjetek már a kibaszott magatokkal. Vigyed már azt a rohadt fát, mer magától nem megy oda!!!!

Asszem, kezdem érteni, hogy miért hivják az anyanyelvet anyanyelvnek -vihog