Sérülések. Azok mindig is fájnak. Bármit is mondjunk.

Ha már túl sok a sérülés, túl fájdalmas, akkor fel lehet venni a páncélt. Azaz engedni az időt, hogy dolgozzon és gyógyítson.
Aztán már nem olyan fájdalmas.
A hegek még húzódnak néha. Később az is csitul, majd elmúlik.

Halvány vonalak maradnak a nyomukban.
Már nem látszik az ember lelkén.

De azért ő érzi.
És legalább tudja, hogy mindennek ára van. Amit meg kell fizetni.

„Van egy spanyol közmondás, mindig szerettem: ami kell, vedd el, de fizesd meg az árát, mondja az Isten.”
Agatha Christie

Azok a halvány vonalak az ember lelkén nem mások, mint a korábbi fizetések vonalkódjai …