Most újra remegő gyermekként várom a holnapot ..
… és nem tudom, mikor boritja el a fénylő ablakszemet,
– mely menedékem a nyomorult világban –
a végső sötét …

Nem tudom, mi a baj, mi a gond … tán hibáztam …
lelkemet kétség marja, most nehéz lesz várni.
Tünékeny örömnek vége lesz?
Lelkemet fekete fátyolként takarja
a rettegés …