Winnetou … Lényegében azon tanultam meg gyakorlottan olvasni. Általános iskola első osztálya végén megkaptam. És elkezdtem olvasni. Cirka tíz évig abba sem hagytam. Valamelyik nap mondtam Valakinek, hogy legalább negyvenszer elolvastam. Lehet, hogy kissé túloztam, mert elképzelhető, hogy csak 35 volt az a negyven. De rengetegszer. És mindahányszor olvastam, ragyogó könyvnek tartottam. Most is annak tartom. És nem szándékszom soha többet újra elolvasni.

Röhejes, hogy egy cinikus ember ilyen makacsul tud ragaszkodni pár kis apró illúzióhoz, ugye? -mosoly

Kosáryné Réz Lola is leforditotta. Aki jó könyveket irt, és jó műforditó volt. Lást például az Elfújta a szél. Irt egy bájos kis novellát egy macskáról és egy beteg fiatal lányról. Nyafka a cime. Megvolt. Azt nemcsak én, hanem még a gyerekem is imádta olvasni kamaszkorában. Sőt … abban az időben az volt az egyetlen könyv, amit hajlandó volt elolvasni … Rongyosra olvasott, régi füzetregény …

Nincs meg. Pedig azt nem dobtam ki. De valahogy eltűnt a világégéses költözés viharában … Több éve keresem a neten. Egy helyen lehetett előjegyzetetni, egy online antikváriumban. Majd kapok mailt, ha valaki egyszer leadja … Ha leadja. Három éve várom azt a mailt … Ez van … Minden képpel ellentétben nálam a remény hal meg a legutoljára bizonyos dolgokban -mosoly Utóbbi egy évben már a gyerekem is kutatja minden elképzelhető helyen a világban -mosoly Kell nekünk az a könyv. Ennyi. Pont. Ebből kell kiindulnunk.

És hogy mindez honnan jutott az eszembe? Hát a Napsugárról -mosoly

Mai idézet a Napsugárban:

Az ember akarata szabad. Bizonyos mértékben tőle függ, hogy az élete paradicsom lesz-e vagy pokol.
Karl May

(Forrás)

Olyan sok évig kóstolgattam a poklot. Szeretnék már néha a Mennyekből is harapni egy-egy falatot -mosoly

Családi idill a poszt irása előtt:

– Gyerek! Gyere már ide az ajtóba egy kicsit, nem akarok üvöltözni.
Gyerek jön.
– Megvan már a Nyafka?
– Meg.
– Milyen formában?
– CD-n. Lefotózva.
– Olvasható?
– Igen.
– Akkor jó.
– Adjam olvasni?
– Most nem, csak kérdeztem.
– De hogy jutott most ez az eszedbe a wc-n ülve? -atyam
– A Napsugárról -fet
Gyerek megmarkolja az ajtófélfát, mert erre nem számitott, kissé megrendült. Tudja, hogy az anyja hülye néha, de hogy ennyire? Ez már neki is sok -lol
– A Napsugárban egy Karl May idézet van. Aki irta a Winnetout. Azt meg forditotta Kosáryné Réz Lola -mosoly
– Ja, akkor jó -mosoly

Ha valamit nagyon akar, akkor a „lehetetlen” szót nem szereti bevenni a leltárba. Mint ahogy az anyja sem -mosoly

Viszont a Winnetout sosem volt hajlandó a kezébe venni -fet Minek erőltessem. Nem vagyunk egyformák -mosoly Pár dologban -fet

23:28

Találtam egy képet a neten. Ülök előtte már legalább öt perce, mint akit fejbevertek. Ezt látnia kell a gyereknek. Kihívom. Megáll és döbbenten nézi.

– Ez borzalmas. És gyönyörű. És épp illik a zenéhez. Mit hallgatsz?
– Napoleon Boulevard Zombik vagyunk.
– Gépről megy?
– Igen.
– A zene is kell. Küldd már át nekem mailben mind a kettőt.

Hát igen … zombi, mint az anyja.