Október 26-án telepitettem fel … lényegében 2 hónapja.

Amennyire az elején berzenkedtem ellene és utáltam, meg gyűlöltem, meg szidtam, mint a bokrot, nem gondoltam, hogy két hónap alatt nemcsak hogy megszokom, hanem meg is szeretem. Egyre jobban kezdek megbarátkozni vele, kezdem megismerni a működését – mondjuk, ez nem jelenti azt, hogy értem is ezt a működést 😀 De tudok vele dolgozni.

Elkezdtem használni különböző pluginokat (bővitményeket) is. Aztán rájöttem, hogy túl sok pluginnal azért nem célszerű telezsúfolni, mert egyik másik könnyen összeakadhat valamivel és akkor már gáz van. A legtöbb – szinte minden plugin – angol nyelvű. Ami a telepitésnél még nem is olyan nagy gond, mert egy kicist tudok angolul, olyan konyhanyelv szinten. De sok olyan plugin van, ami kinn is angol nyelvű lenne az oldalon, ha nem kezdtem volna megtanulni a plugin forditást egy poEdit nevű program segitségével.

Épp ma tettem ki egy új online mutató plugint, ami nemcsak számokkal jelzi az online-t, hanem, ha olyan valaki van fenn, aki már regisztrált, annak még a nickjét is kiirja a főoldalon. Ez is angol nyelvű volt, a délutánom arra ment el, hogy ezt a bővitményt forditottam. És láss csodát, nemcsak itt kinn lett magyar, hanem még a vezérlőpultban is. Ez azért öröm nekem. Örülök, hogy meg tudtam tanulni kezelni egy teljesen új dolgot.

A Drága már jóval előbb jár, Ő már a php-t nézegeti. Nekem egyenlőre elég az, amit eddig sikerült a WordPress-ből kihoznom. Tudom egy kicsit buherálni a css-t, azaz a stiluslapot, ami meghatározza a blog sablon külsejét. Összehoztam egy alap téma, a Nona bázisán egy saját designt – na, nem túl sokat változtattam -, de van saját háttérképem, egy olyan fejléc, amit szintén én alakitottam át – ezen is épp tegnap újitottam egy kicsit egy holdas sablon képének használatával. Most már úgy néz ki, hogy sajátomnak érzem.

És nem kell azon görcsölnöm, hogy irás közben elszáll a szöveg, mint a Blogolon, mert itt percenként automatán menti vázlatként, amit addig irtam. Tehát nem kell a notepaddal kinlódnom, és ha elszállna az internet kapcsolatom, a vázlat már akkor is el van mentve az adatbázisban. Lehet bármikor folytatni.

Nem emlékszem, hogy irtam-e már az időzitett bejegyzésekről. Ennek a segitségével tudtam az összes régi blogom szövegét dátum szerint pontosan átmásolni. De arra is van lehetőség, hogy megirjak most egy bejegyzést, majd beállitsam, hogy mikor jelenjen meg. Egy nap múlva, egy hét vagy egy hónap múlva, mindegy. Csak beállitom az időt. És a bejegyzés majd szépen megjelenik a kitűzött időben 😉

Szóval tetszik. És ma éreztem először azt, hogy élvezem használni.