Zárjegyes káposzta
Zárjegyes káposzta
Kettő …
Ennyi hibáról már biztosan tud. Vajon hány lesz még? Elkerülte valami a figyelmét? Megfeletkezett valamiről? Nem úgy irt egy levelet, ahogy kellett volna?
Kérdések.
Majd kap rá válaszokat rövidesen.
Az egyik hiba kissé viccesen fogalmazva … egy levélben, ahol némi pálinkákról beszélgettek. Szóbakerült az ágyaspálinka … Hmm … talán jobb lett volna, ha azt a témát fel sem hozza – mérlegel most magában. A csuda sem gondolta, hogy a Mester még ebben az ártatlan témában is találhat valamit, ami okot adhat egy későbbi büntetésre …
„Ágyas nélkül, mert Te minden igényemet maximálisan ki tudod elégíteni, pedig nincs is rajtad zárjegy. 🙂 Emiatt még egyszer meg foglak büntetni 😀 ”
Humoros … de majd nem lesz ez az … Mert a férfi igen jól emlékszik az ilyen, kedves humorral felvezetett dolgokra … Amikor majd kedve tartja, fel fogja Ő hozni minden lelkiismeretfurdalás nélkül … és a büntetés is meglesz.
Rúgja meg a macska …
A másik meg a káposzta …
„Drága, Te hogyan szereted a káposztát? Teljesen puhára főzve, vagy kissé ropogósan? Tudom, hogy már mondtad … de elfelejettem. Sajnálom.”
„Csakis ropogósan … ” … majd rövid, de baljóslatú csend a telefonban.
Ajaj …
Na most … ha mégis puhább lesz a kelleténél? Akkor az jelenthet valami enyhitést, hogy elsóztam? – latolgatja magában nevetve.
(2012.09.15.)