Zene

Játszol rajtam, mint hangszeren.
De a húrok a börömböl hasadtak.
És a zene a testem mélyéböl szól.
Dübörögve, mint a szivverésem.
És vérem cseppjei hullanak
az eszelös zene ritmusára.
Ugyan meddig még?
Meddig marad bennem vér,
amely hullhat kezed alatt
az örület zenéjét aláfesteni?
Félek már nagyon néha..
Félek a végtöl,
mert elkerülhetetlennek tünik.
Félek attól, hogy elveszitelek
és elhallgat életem zenéje.
De rettegek attól is,
hogy eszelös szerelmem tüzében
cseppenként hull majd el a vérem,
mig már semmim sem marad,
amit nyujtani tudnék
Neked, szerelmedért….