Megint hallgatnom kell … És nem háttérzeneként. Hanem úgy, hogy üvöltsön. Jó, mi? 51 évesen üvöltő zenét hallgatok. De szarok bele, hogy ki mit gondol róla.

Annyi eszem van, hogy mást ne zavarjak vele. Egy füles a fejemre – jó minőségü, mert erre mindig háklis voltam – gépen bekapcsol a Realtek HD Audio Manager, bekever az épp aktuális hangulatnak megfelelően és fel a „potmétert”, hadd szóljon …

A világ legjobb narkója. Nem kell ide se alkohol, se gyógyszer, se semmilyen drog. Mindösszesen jól kell beállitani a hangerőt és a fejhallgatót. Hogy épp az ember agya közepén egyesüljön a zene egy eszement, agymosó robbanásban.

És pár pillanat …. és pontosan azt érzem, mint orgazmuskor az agyban. És szarok az egész világra. Merthogy az enyém minden. Értitek? Minden!!! És ezt senki el nem veheti tőlem.
… és ilyenkor tényleg szarok a világra … dugig van a vérem adrenalinnal és endorfinnal. És szerotoninnal. Ugyan minek narkózik, iszik az a sok hülye, amikor igy is meg lehet oldani. Ingyen.