[15:01:08] BogárEmber: az is majdnem 2 hét
[15:01:10] BogárEmber: vagy annyi
[15:01:26] én: az más szokott lenni. mer ott van a két ünnep is. kari meg szilveszter
[15:01:40] én: olyankor soha nem szoktam itthon meg zizisedni : D: D
[15:01:59] BogárEmber: vajonmé?
[15:02:08] én: nem tom : )
[15:02:33] BogárEmber: me olyan nagy hűhót ugye nem csapsz ünnepekre, meg se az a nagy vendégjárás
[15:02:36] BogárEmber: szóval szinte ugyanaz
[15:02:39] BogárEmber: hm
[15:02:48] én: és mégse
[15:03:10] BogárEmber: hm
[15:03:29] én: ja
[15:03:36] BogárEmber: fura
[15:03:46] én: az
[15:03:49] én: én se értem
[15:03:57] én: de mindig igy van
[15:04:11] BogárEmber: talán
[15:04:18] BogárEmber: me mindenki zizi épp akkortájt hm
[15:04:27] én: az is lehet : )
[15:04:36] én: én szeretek ünnepkor békében lenni
[15:05:37] én: gyerek koromban meg kamaszkoromban volt elég zűrös karácsony. meg felnőttkoromban is. én már vigyázok, hogy lehetőleg semmi ne rontsa el bennem a karit ^^
[15:05:49] BogárEmber: elrontani?
[15:06:04] én: az ünnepi hangulatra értettem.
[15:06:12] én: meg persze az én hangulatomra
[15:06:22] BogárEmber: mivel hogy?
[15:06:43] én: mer régen nagyon sokszor rossz volt
[15:07:30] én: sokszor meg persze jó is. azok a percek, amiket én csináltam magamnak jóvá. a karácsonyfa alatt olvasva vagy zenét hallgatva
[15:08:28] BogárEmber: hm
[15:09:03] BogárEmber: folyton a magadba
[15:09:50] én: mindig szerettem magam lenni. már kisgyerek koromba is. persze nem állandóan. de akkor se zavart, ha egyedül vagyok : ) szerettem
[15:10:18] BogárEmber: mé?
[15:10:40] én: nem tom elmondani. …
[15:10:42] én: jó volt
[15:10:57] én: órák hosszat tudtam magamban játszani
[15:11:02] én: nem unatkoztam
[15:12:01] én: örültem a társaságnak is. meg persze sokszor jöttek hozzánk. meg mi is mentünk. de ha nem, akor jól éreztem magam egyedül otthon is
[15:12:36] BogárEmber: hmm

vendégek. egyedüllét. unalom. szórakozás. introverzió, extroverzió. befelé illetve kifelé fordulás
most sem vagyok más, mint gyerekkoromban
örülök, ha jönnek
és “örülök”, ha mennek
hülyeség így mondani? lehet. vagy bántó? még az is lehet. jó lenne, ha senkit nem bántanék meg vele …
örülök, hogy felkavarják a mindennapokat
de valamennyire zavar is
persze az öröm sokkal nagyobb. de a zavar érzését nem tudom kizárni magamból, mert akkor hazudnék magamnak

mi lenne, ha Te jönnél, most ebben a nagy hallgatásban ezt képzeltem el
és nem tudom, mi lenne
megmutatnám a lakást – 2 perc
elszivnánk egy cigit, és megmutatnám Neked az erkélyt, a békét – 3 perc
megkérdezném, hogy éhes vagy-e. van rá esély, hogy mondanád, hogy nem, hogy elég volt az a szenya, amit indulás előtt megettél
megkérdezném, szomjas vagy-e. nincs kólám. van két fajta ásványvíz, meg tej. ezek szinte mindig. más meg szinte sose. ja és persze a csapból folyik a víz
ennyi
megkérdezném, hogy hogy vagy. minden nap megteszem
vagy mi?
csináljak úgy, mint egy gyerek és mutassam meg a telefonomat vagy a laptopot, hogy milyenem van? ugyan már
látnám, hogy izegsz-mozogsz a széken. vagy fel-alá járkálsz. nem szólnék, mert tudom.
mi újat tudnánk egymásnak mondani?

ez nem valami negatív érzés bennem. épp ellenkezőleg
a kapcsolatunk sokkal mélyebb annál, mint egy hétköznapi normális barátság
évek óta a nap sok órájában kommunikálunk

épp olyan ez a beszélgetés nekem, mint mikor ténylegesen egyedül ülök itt, minden kapcsolat nélkül és önmagamban pergetem a gondolataimat. és élvezem. és nem unom. mert jó társaságban vagyok. önmagammal. a saját gondolataim között.
amikor meg veled beszélgetek, akkor nálad van a gondolataim másik fele …

vajon meg tudtam legalább félig érthetően magyarázni most azt, amit akartam? hogy miért lényegtelen már, hogy el gyere és adjak neked két puszit?
ha itt ülnél mellettem, nem lehetnél fele se olyan közel, mint amikor itt vagy az agyamban … a lelkemben

[15:55:25] BogárEmber: értem
[15:55:42] én: gondoltam, h érted
[15:55:52] én: ^^