Két filmet is láttam ma este. Vagy csak egyet? És most nézem a másikat? Az is lehet.

A film végén melegitettem magamnak levest abból, amit a gyerek főzött és küldött nekem. Tett bele májat is, mert tudja, hogy szeretem. Elsirtam magam közben, ebben a film is közrejátszott. De örömmel ettem azokat a zöld gombócokat, amit én elvileg utálok húslevesben, azokat megfőzve szeretem, és piritott prézliben megforgatni, esetleg egy kis tejföllel meglocsolva.

De ebben a levesben még a zöld gombócok is csodálatosak voltak.

Ezek szerint még a zöld gombócokban is ott van a szeretet. Más ízt ad nekik.

– Mi nem volt jó a krumplis hús fűszerezésében?
– Bazsalikom helyett oregánót tettünk bele.
– Jó volt az így is.
– Ettél belőle?
– Hajaj! Izlett a zöldborsós tokány, amit küldtem?
– Hajaj!
– És te is ettél belőle?
– Hajaj. Miért csak azután kezdtél ilyen finomakat főzni, hogy elköltöztem?
– Miért csak azután kezdtél el főzni, hogy elköltöztél?

Kisvirágom.