nézem élőben a lezuhanó rakéta útját. közben azon gondolkozom, hogy bárkivel van-e még lezáratlan ügyem. a családommal természetesen nincsen. a gyerek apjával sem.
a másodikkal sem. a harmadikkal sem. az ötödikkel sem. a hatodikkal sem. és a hetedikkel sem.

a volt barátnőmmel sem, aki lefeküdt a férjemmel. régebben meg akartam mondani neki, hogy tudom, és számom akartam kérni. de már semmi értelme.
nem gyűlölök senkit. nincs bennem már harag sem. megbékéltem az összessel.

a negyedikkel is. bár ott van valami difi. úgy érzem, hogy még van valami dolgunk egymással. valószínűleg soha nem fogunk találkozni. de az a kék szem, az a mély hang nehezen feledhető. és az is, hogy amikor a legrosszabbat tette velem, azon az éjszakán is hozzámbújt álmában és hátulról átölelt. szinte kapaszkodott belém. ugyan próbáltam elhúzódni, de álmában is közelebb jött és nem lazított az ölelésén.
ott még van valami.