zuhanó repülőn nincs ateista
eszembe jutott ma a megbocsátás. hogy mikor érdemes megbocsátani. szerintem minél korábban. mert ha mindent a végére hagyunk, az utolsó percre, akkor nem biztos, hogy lesz lehetőségünk mindenkinek megbocsátani, aki valaha is vétett ellenünk.
erről eszembe jutott a régi vicc: zuhanó repülőn nincs ateista.
szóval jobb azt a megbocsátást sokkal előbb elkezdeni. lehetőleg már a sértés vagy megbántás után. asszertíven kellene viselkedni és elmondani a másiknak, hogy ezzel vagy azzal megbántott és ez nekem most rosszul esik. így talán nem dédelgetjük túl sokáig a sérelmeinket.
én sem csináltam mindig így, de most már igyekszem. ki tudja, hogy mire lesz elég az az utolsó perc …
más: május 9. van. a győzelem napja. nem arra a múlt század közepi napra gondolok, hanem az én saját május kilencedikémre. amikor megszereztem a szakvizsgámat. és az lettem, aki vagyok.
vajon ma megünnepeljem? vagy már idejét múlta? ki tudja …