Alávaló Répa esete a citromos dominával
Alávaló Répa néhanapján úgy érezte, hogy szüksége van egy bizonyos műintézet által nyújtott szolgáltatásra.
Ma is igy történt. Alaposan megtisztálkodott, felvett egy visszafogottan elegáns, nem hivalkodó öltönyt, a hozzáillő nyakkendővel, majd elindult.
A műintézet egy kellemes, árnyas utcában volt, a tömör faajtón mindössze egy kisméretű, vékony aranyszegélyes tábla, rajta a műintézet neve – Vár-Lak -, semmi más.
Diszkréten csöngetett kettőt. Az ajtót nemsoká egy libériás úriember nyitotta ki és az ismert vendégnek járó szivélyességgel tessékelte be.
Alávaló Répa leült a hallban, kortyolgatta a szinte azonnal felszolgált italt és várt. Amikor egy másik libériás úr megjelent az asztalánál, beszédbe elegyedtek.
– Mivel szolgálhatunk ma Önnek, kedves Alávaló Úr? – kérdezte készséges mosollyal.
– Ma kifejezetten köpködésért jöttem, persze a szokásos dolgok mellett, némi verbális alázást akarok, egy közepes erősségű fenekelést, egy órányi cbt-t, szintén a közepes fokozatból. De hangsúlyozom, hogy a köpködés a lényeg. És megkérem, hgy ne olyan hölgyet ajáljon, mint két hónapja, aki a nagy melegben teljesen ki volt száradva, mert nem ivott elég folyadékot, nem volt megfelelő mennyiségű nyála és minden köpés előtt egy fél citromot nyalogatott. Az nagyon lelombozó volt.
A libériás pironkodva biztositotta, hogy ilyen mégegyszer nem fog előfordulni, felajánlott tíz százalék engedményt a múltkori malőrért, majd megkérdezte:
– Kártyával vagy készpénzzel óhajt fizetni?