még a kísértések idején is
Imádság
Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak!
Imádság
Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte, és Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.
Lázár
Evangélium
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Elmélkedés
Az evangéliumban szereplő gazdag ember nem ártott semmit Lázárnak, a szegény koldusnak. Nem mérgelődött amiatt, hogy állandóan éppen az ő házának kapuja előtt koldult és nem parancsolta meg szolgáinak, hogy kergessék el. De hiába próbálnánk dicsérni a gazdagot, mert az mégsem tekinthető komoly érdemnek, hogy nem bántalmazta a szegényt, nem ártott neki. Bizony, komoly mulasztást, bűnt követett el, amikor észre sem vette a másik ember nyomorúságát és nem segített neki.
Hogyan gondolkodik egy dúsgazdag? Rövid távon, csupán a földi élet távlatában. És hogyan rendezi be életét a vagyonos ember? Rövid távon, csupán a földi élet távlatában. A gazdagnak rögtön rendelkezésére áll minden, amire vágyik. Azonnal megkap mindent, amitől boldognak tartja életét. Nem kell semmire várnia, nem kell terveznie, nem gondol arra, hogy mi lesz a következő hetekben, években, s főként nem törődik azzal, hogy mi lesz a földi élet után. Elég számára, ha az adott pillanatban, a jelenben megkapja azt, amitől boldognak érzi magát. A gazdag ember önző, nem törődik mások bajával és eszébe sem jut, hogy enyhíthetne mások baján.
A gazdag ellentéte Jézus példázatában a szükséget szenvedő Lázár, aki földi élete után a mennybe kerül. A gazdagra viszont más sors vár, a kárhozat.
Cselekedeteim megtétele előtt gondolok-e arra, hogy vajon üdvösséget vagy kárhozatot érdemlek-e értük?
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.
Nagy titok számunkra, hogy Isten miért engedi meg, hogy bűnt kövessünk el. Igen, ő nem korlátozza szabadságunkat. Szabadon választhatunk jó és rossz között. Elfogadhatjuk vagy el is utasíthatjuk Istent, akinek gyermekei vagyunk. Aztán amikor eltávolodunk, elszakadunk tőle, akkor megtanuljuk a leckét. Mert mennyei Atyánk nélkül nem tudunk élni, nem tudunk boldogok lenni. Amikor pedig visszatérünk hozzá, akkor megbocsát. Nem emlékezik többé arcátlanságunkra, hanem irgalmasan visszafogad szeretetébe.
© Horváth István Sándor
Imádság
Jézusom, vezess engem a te utadon! Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!
sok sikert magamnak
fél öt. ilyenkor kezdem az órát nézni a falon, egyre gyakrabban. és megállapítom, hogy nagyon lassan telik az idő.
télen már háromkor elkezdődött az óranézés. na ja, mert akkor még sötétebb volt.
tényleg nagyon lassan telik ilyenkor. pedig már várnám a hajnalt.
régen az éjszakát vártam. most nem tudom elképzelni, hogy mit szerettem akkor az éjszakákban. no, nyáron majd biztos könnyebb lesz.
nem szeretem az éjszakát. majdnem azt írtam, hogy félek tőle, de ez nem így van. de valamitől félek vele kapcsolatban. próbálom leküzdeni, ez mindennapi harcom. néha már sikerül is. például tegnap késő este azt mondtam magamban, hogyha minden napom ilyen jó lenne, mint a mai, akkor soha egy szó panasz nem hagyná el a számat.
de aztán jött az éjszaka. meg a szorongás. meg a fájdalom.
no, se annak nincs értelmes fiziológiai magyarázata, hogy miért akkor jön, de annak meg végképp nem, hogy miért akkor jön a fájdalom, amikor lefekszem. néha egész nap nem fáj semmim, (vagy legalábbis így érzem, mert elég nagy a fájdalomtűrő küszöböm) de ahogy lefekszek, eltelik 10 – 15 perc és sorra jönnek. fáj a vállam. mindkettő. a könyökem. mindkettő. már a csuklóm is. no ilyen fájdalom se létezik… eddig nem akartam róla írni, de talán hiba volt. azt gondoltam, ha írok róla, akkor erősitem.
nem írtam, de igy is megvan. francba. teljesen olyannak tűnik, mint egy rossz időre, rossz helyre beépült feltételes reflex. lehet, hogy az is. akkor pedig le lehet küzdeni.
igy most az éjszakáim arról fognak szólni, hogy küzdök ellenük. sok sikert magamnak.
„szólj rám, ha egyszer véletlen
összefutnánk egy másik életben”
olvasgattam csak a hireket a neten. egy külföldi rapper feldolgozta Zorán számát. de Zorántól nem áll messze a dolog. és ott volt ez a szám …
már ritkán jut csak az eszembe. és akkor sem fáj olyan nagyon, mint régen. csak hallgattam itt magamban … nem is akartam sírni. sőt! NEM akartam sírni. de ez nem mindig az akaráson múlik … tudom, nőőőők …
hát ebből már tényleg csak egy másik életben lehet … ha lehet egy találkozás személyesen.
vajon felismerjük-e majd egymást???
most nagyon fáj. no mindegy. majd elmúlik.
Tommy