Sokan megkérdezték mostanában a magyar hegymászóval kapcsolatban a közösségi médiában, hogy minek ment oda.
A „közvélemény” szerint ez biztos itélkezés a szerencsétlen emberről.
„Messze letért az útról, és nyomorúságos állapotban volt – mondták a serpák Suhajdával kapcsolatban. – Nem ez az éve annak, hogy valaki pótlólagos oxigén nélkül mássza meg az Everestet. Rendkívüli a hideg, el sem tudják képzelni, hány ügyfél és serpa szenvedett fagyási sérüléseket idén.”
Ezek szerint a serpák is itélkeztek, pedig ők néha nap mint nap az életüket kockáztatják egy-egy mentésért.
Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye az FB-n meg ezt írta:
„Mi is az élet?
Suhajda Szilárd már nem jön haza a Mount Everestről, ezzel sok kérdést hagyva maga után. Az egyik ismétlődő kérdés: Miért megy oda? E mögött valójában vád húzódik: Micsoda felelőtlenség! Meghalni egy hegyért!
Álljunk meg itt egy pillanatra és gondoljunk bele: Mi itt élünk, vagy inkább mindennap meghalunk?
Hajtunk a mókuskerékben, nap, mint nap, rohanuk, gürizünk, szaladunk, csináljuk, ami hasznos. Miközben észre se vesszük, hogy közben épp az Életünket veszítjük el. Napról, napra, és még csak nem is tudunk róla.
Nem jut idő az egészségre, a családra, a kultúrára, a kedvelt hobbira, a barátokra, a közösségre, önmagamra.
Fizikailag ugyan élünk, de azt életet éljük, amit élni szeretnénk?
A hegymászó él. Igazán él. Tudja, mire hivatott, és ezt felvállalva mindennap valóságos életet él. Valós kihívásokkal szembesül, tisztában van a kockázattal és számol vele.
Suhajda Szilárd halálával egy teljes életet élő emberrel lett kevesebb a világban.”
https://www.facebook.com/hilda.sterczer/posts/6346806732047710
A hölgy ezzel sértően devalválja a mindennapi dolgozó emberek életét. Ez nagyon komoly itélkezés …
A mókuskerekes többség dolgozik, családot alapít, gyermekeket vállal és igyekszik felnevelni őket. Nem hiszem, hogy ők minden nap meghalnának. Ők is tudják, hogy mire hivatottak és teszik a dolgukat.
Végigdolgoztam az életemet. Kikérem magamnak, hogy az én életem nem Élet, hanem mindennapi halál. Az én életem is sok kockázatot tartalmazott, különös tekintettel a munkámra. Nem érzem magam értéktelenebbnek, mint egy neves hegymászó, bár az én nevemet szinte a kutya se ismeri.
Tudom, hogy az ilyen hegymászás szenvedély. Bele lehet halni. Nevezhetnénk szenvedélybetegségnek is? Mert ha igen (és szerintem igen), akkor elég könnyű párhuzamot vonni az alkoholizmussal. Abba is bele lehet halni és taccsra vághatja az alkesz családját is. Mi akkor a különbség??
