Charlie
Ezt a zenét most addig fogom hallgatni, amig már egy csepp könnyem sem marad. Hanem mosoly lesz az arcomon. Boldog és őszinte mosoly. Mert el fogok odáig jutni, hogy az Élet szép.
Csináltam már ilyet. Nem is egyszer. Mindig használt.
Charlie: Az légy, aki vagy
Tegnap este megint beléptem a Skype-ra és beirtam, hogy hátétépé kettőspont két perjel varnyu pont com ^^
Kilenc. Annyiszor kellett meghallgatnom. A hetediknél és a nyolcadiknál már mosogattam, sirás nincs, arcomon valódi mosoly, mert gondolatban egy kis fantasy sztorin járt az eszem. A reinkarnációról.
Valahol a jövőben két utcamacska találkozik egyszer. Feketék, mint az éj. A nőstény szép, aranybarna a szeme, ragyog a szőre. A kandúr soványka, tépett, cakkos fülű, látszanak rajta a területek uralmáért vívott harcok nyomai. De mozgása büszke, tudja, hogy itt most ő az úr. Összenéznek. És villan valahogy a felismerés, hisz a macskák kicsit földöntúli lények.
– Te vagy az, Kölyök? Jól nézel ki.
– Cumpika, Varnyu – nyávogja a nőstény mosolyogva.
A reinkarnációban nincs garancia arra, hogy az ember legalább a nemét megtarthassa. Ja kérem, ilyen a Sors. Ebben az életben én fogom neki állandóan mondogatni, hogy „Nőőőőőők ….” 😉
Az ÉLET szép