Elmélkedés egy szoborról két kávé között
Előrebocsájtom a következőket. Évekig azt gondoltam, hogy tudom, mi az a BDSM.
Aztán ez a hibám elmúlt. Már büszkén mondhatom, hogy halvány lila gőzöm sincs róla.
Sokszor beszélgettünk itt erről a témáról az évek során, igazából soha nem jutottunk semmire. Azt mindenki el tudta mondani, hogy szerinte mi NEM az, de a pontos definíció azóta is várat magára. Ha el akartuk kerülni a fingfűrészelést, súlyosabb vita során egymás női felmenőinek emlegetését, akkor maximum abban maradtunk a végén, hogy nagyon jó lenne, ha erről születne már egy írás, amit alapnak lehet tekinteni, de amig ilyen nincs, addig maradjunk abban, a békességet megőrzendő, hogy mindenkinek az a BDSM, amit ő annak érez.
A viták során azért kiemeltük, hogy nem igazán a külsőségek határozzák meg a BDSM-et, nem is a különböző technikák. Egy szexi fűző, egy platformcsizma, egy nyakörv még nem BDSM.
Mint ahogy az sem, ha valakinek szex közben jól rácsapkodnak a popsijára, vagy elmarkolják a heréit és megmogyorózzák egy csöppet.
A szürkék áldásos tevékenysége következtében talán a BDSM már nem olyan ördögtől való tevékenységnek minősül a társadalomban, de ezzel az áldás ki is merül. Bár ezt sem kell lebecsülni. Nem csodálkoznék azon, ha pár évtized múlva a BDSM rajongói zarándoklatokat szerveznének Erika Mitchell, ismertebb nevén E. L. James szobrához, mert aki képes volt ennyit elérni három könyvvel, az tud valamit, nemcsak pénzt keresni vele.
A szürkék óta egyre több ember kezd bele valamibe, mert persze izgatja a dolog, valamint kellóen romantikusnak is látszik, ami az elgondolásuk szerint BDSM-re hajaz.
A BDSM-et régebben művelők – nem mondom azt, hogy szakértők, mert itt mindenki az, fölösleges mondani … – viszont minimum csóválják a fejüket magukban, vagy épp virtuális tollat ragadnak, mert azt érzik, hogy ez sem BDSM, meg az sem, meg amaz sem. És hogy jó lenne, ha az ilyenbe belecsöppenők először az alapokat „megtanulnák”.
És ezzel a kígyó bele is harapott a farkába. Mert mik is azok az alapok? Hol tud bárki is utánanézni annak a bizonyos nem létező alapműnek, hogy tanuljon? Sehol. Számonkérhetjük a kezdőktől az alapok tudását, de minek, ha nem tudunk a kezükbe adni valamit, amiből megtanulják.
Ha valakit arra utasit a párja, hogy térdenállva várja a hazajöttét, majd megszopatja, vagy BDSM, vagy nem.
Ha valaki megkéri a párját, hogy vacsorára a kedvenc ételét főzze, noha tudja, hogy a párja nem a konyhatündérek dísze, utál főzni, az is vagy BDSM, vagy nem.
Ha bárki is arra vár, hogy legalább a szófosásom végén mondok valami frankót, az ne reménykedjen. Utalok a bevezetőre, ahol becsülettel bevallottam, hogy már nem tudom, hogy mi is az a BDSM.
Talán tényleg mindenkinek az, amit ő annak érez.
———–
Az írásom eddig meglehetősen nagy toleranciát tükrözött. Legalábbis szerintem. De hozzá kell fűznöm, hogy a reggeli meztelenül, térdenállva végzett mélytorkozás szerintem sem az. De ez már csak a magánvéleményem 🙂
Na megyek és iszok még egy kávét.