Használhatatlan cuccok
Mármint a filmkritikák. Akárki is irja, vagy a nézők, akik itt-ott pontozzák a filmet, vagy hivatásos (?) kritikusok – ugyan hol képzik őket, mik az objektiv kritika alapelvei, ki lehet-e venni belőle akárcsak egy grammnyi szubjektumot is? … szerintem nem, de mindegy … – a lényeg az, hogy magasról teszek a kritikusok véleményére … majd én megnézem és megmondom, hogy nekem tetszik-e.
És korántsem biztos, hogy az én véleményem egyezni fog bárkiével is, aki egy kummányit is irt a filmről valahol, valaha. Nem véletlen, hogy előre már régen nem olvasok ilyeneket. Utólag is csak okulásképpen.
Miről jutott eszembe? Láttam tegnap este egy filmet. Nekem nagyon tetszett. A szinészek játéka is. A két csavar a film utolsó tíz percében is.
Kicsit olyan stilusú volt, mint a Joe Black …
A Joe Blackről szóló kritikákat csak sok évvel azután olvastam el, ahogy láttam moziban. És megdöbbentett, hogy lehúzták azt a filmet. Hát a tegnap látottal is ezt csinálták. Will Smith se játszhat mindig humoros karaktert.
Aztán megnéztem még egy Bruce Willis filmet, már a cimére sem emlékszem, pedig tegnap este volt, na körülbelül ennyire volt érdekes számomra … Utána meg egy régebbi filmet kezdtem el az egyik kedvenc szinésznőmmel, Sigourney Weaverrel, de fél óra után leállitottam, mert álmos lettem. Ma folytattam, közben rájöttem, hogy régen láttam már valamikor.
Nemsoká jön egy csomag, rendeltem rooibos teákat. Szálasat.
Hoppá. Irás közben meg is jött.
Ma jött az Államkincstártól egy levél és sokkal jobb hír volt benne, mint gondoltam volna.
A gyerek apjának feldobtam hét közben, hogy mi lenne, ha főzne a hétvégén húsos káposztát, itt nálam. Mondtam, hogy állom a költségeket. Ezt lényegében kikérte magának, mármint a pénz dolgot, de látszott, hogy tetszik neki az ötlet. Mert nála még mindig nem lehet főzni. Viszont kikötötte, hogy úgy főzi, ahogy ő szokta. mondtam, hogy nekem teljesen mindegy, hogy főzi, csak ne nekem kelljen csinálni. Kiváncsi vagyok, összejön-e a dolog.
Miért irom le ezeket? Mert ezek a dolgok is „használhatatlan cuccok” … mindössze csak apró részek a mindennapjaimból.
Őszinte legyek?
Mert ma is volt egy monornet.
Hátha.
Ha ő az, csak egy komment kell, nem több. Aztán majd meglátnánk, mi lesz.
DJ Pablo – BBoys War https://youtu.be/pul2q2OaRZ4
Ez meg egy ma déli szösszenet a Pixire 😉
Közös ebéd
Csengettek. Összegombolta magán a virágmintás otthonka fölé felvett ósdi kardigánt és az ajtóhoz csoszogott. Az a kedves szociális gondozónő hozta az ebédet. Megköszönte illően, érdeklődött egy kicsit a gondozónő családja felől … jól vannak a gyererek, kedveském? … persze, Mari néni, köszönöm, jó étvágyat az ebédhez …
Aztán visszacsoszogott a viaszkos vászonnal letakart asztalhoz és megnézte, hogy mi a mai ebéd. A leves a szokásos, zöldség és répa között valamit visz a víz … ilyenkor csodálta magában a szakácsot, hogy képes ugyanannak a levesnek mindig más és más nevet adni … ezt elteszi holnapra, mert hétvégén nincs ebéd, a gyerekek messze laknak, még az sem lehetne, hogy néha meghivnák ebédre.
A második féle állitólag tokány volt, belekóstolt .. ez bizony nem tokány, hanem pörkölt, nem is rossz, ahhoz képest, hogy menzán főzik. Leült, mamuszos lábát feltette a kissámlira, mert úgy kevésbé fázik a kövön és kezdte eszegetni a tokány nevű pörköltet.
Közben olvasott a neten egy fórumot, ez régi rossz szokása és megállapitotta, hogy az a férfi egy nárcisztikus hisztérika, még nőben sem szereti az ilyesmit … és úgy döntött, hogy a továbbiakban rábizza azt az embert a halál faszára, mert ezzel semmi értelme kinlódni, aki seggfej, az seggfej is marad.
A pörköltszerű tokány a vártnál is gyorsabban elfogyott. Csodálkozva nézte az ételhordó alját. Húha … ma mások is ebből a tokányból ettek vele. Közösen.
https://youtu.be/ZHs_LZ43FjE Kerozin – Aki hülye az is marad(N N N)
😉