Varnyublog

„Az 55 lépés című filmdráma Eleanor Riese igaz története alapján készült. 1989-ben járunk; a helyszín San Francisco. Eleanor egy skizofrén nő, aki időszakosan egy mentálisan sérült emberek számára fenntartott otthonba kerül. Az ottani erőszakos és durva gyógykezelések miatt úgy döntött, hogy ügyvédet fogad és beperli az intézményt.”

https: //videa.hu/videok/film-animacio/55-lepes-2017-JxUAiyysNRUIdfuQ

Evangélium

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18,9-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond két emberről, akik a templomba mennek, hogy imádkozzanak. Talán nem is csupán példabeszédről van itt szó, hanem egy megtörtént esetről, amely nap mint nap előfordulhatott a jeruzsálemi templomban. A két szereplő között az a különbség, hogy a farizeus öntelten, a vámos alázatosan imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten előtt, a vámos pedig megvallja bűnösségét Isten házában.
Képzeljük magunkat az egykori hallgatóság helyébe! Az akkori zsidó emberek úgy tekintettek a farizeusokra, mint a vallásosság példaképeire. Az ő szemükben az volt az igazi vallásosság, amit a farizeusok tettek. Ezzel szemben a vámosokat, az idegen hatalom kiszolgálóit megvetették, bűnösnek tartották. Jézus tanítása viszont ennek a közvélekedésnek az ellentéte. E példával rávilágít a farizeusok hamis vallásosságára, magamutogatására, kétszínűségére, miközben helyesli a vámos bűnbánatát.
Ebből a szempontból a történet figyelmeztet minket arra, hogy a külső cselekedetekből ne ítéljünk meg másokat! Ugyanakkor felszólít, hogy törekednem kell az alázatosságra, amely nem csupán az imádság, hanem a vallásos élet egyik legfontosabb jellemzője. Ha alázattal, bűneim megbánásával lépek Isten elé, biztosan számíthatok irgalmára.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26

Elmélkedés

A nagyböjti időszaknak egyaránt kell szolgálnia az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunk, magatartásunk megújítását. Erre figyelmeztet a mai evangéliumi részlet, amelyben Jézus a békülékeny lelkületet ajánlja tanítványai számára. Embertársunk iránti haraggal a szívünkben nem méltó Isten elé állni. Ennek fényében úgy tekinthetünk a böjtre, mint olyan cselekedetre, amely meghozza szívünk és lelkünk békességét, a kiengesztelődést Istennel és a felebaráttal. A békétlenség sok esetben a mértéktelenségből fakad, abból, hogy nem tudunk uralkodni önmagunkon. A böjt segít minket abban, hogy fegyelmezzük magunkat és uralkodjunk ösztöneinken. A böjt során felvesszük a küzdelmet káros szenvedélyeinkkel és helytelen gondolatainkkal.
A mai napon tudatosan odafigyelek arra, hogy békesség töltsön el. Nem veszítem el türelmemet, nem jövök könnyen indulatba, mellőzöm a felesleges sietséget. Nem szakítom félbe azt, aki hosszasan meséli nekem örömét vagy gondját, s olyan dolgokra is találok időt, amire máskor csak nehezen. Nem mérgelődök azon, ha valamiről lemaradtam, mert a gondviselő Isten nem felforgatni akarja életemet, hanem megtanít a békességre, melyből türelem fakad. És ha eltölt Isten békéje, akkor ezt a nyugalmat tudom sugározni a körülöttem lévők felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!