42
„Hol lelhető föl a bölcsesség, apát?”
Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.
– Mondd apát! Hogyha mi, csan-buddhista hívek valóban elvetjük az írott hagyományt és nem olvassuk el a régi mesterek könyveit, hogyan válhatunk bölcsekké?
– Tudjátok-e, érdemes hívek, hogyan váltak bölcsekké a régi mesterek, mielőtt megírták volna bölcs könyveiket? – kérdezett vissza Lin-csi, de mivel a szerzetesek hallgattak, hát válaszolt magának az apát. – Kettőt gondolhatunk a régi mesterek felől, szerzetesek. Mindkettőt joggal. Az egyik, hogy talán nem is váltak bölcsekké soha. Mert akkor minek is írtak volna könyveket? Tudjuk, ugye, hogy bölcs ember nem tesz ilyeneket. A másik pedig, hogyha mégis bölcsekké váltak, hát biztos, hogy nem könyvekből lettek azzá. Mert ha ez megtörténhetne, csak el kellene olvastatni a megfelelő könyveket mindenkivel, és egy csapásra bölcs lehetne az egész világ. Mindenki megvilágosodna, mintha varázsitalt ivott volna. Márpedig tudjátok meg , szerzetesek, hogy ilyen varázsital nincs, és nincsenek ilyen könyvek se. Ne is keressétek őket! Nem léteztek soha!
– Hát hol lelhető föl a bölcsesség, apát? – kérdezték gyanakodva a szerzetesek.
– Érdemes híveim! – fordult ismét tanítványihoz a mester, a nagy együttérzéssel így szólt. – A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem is fortély, ahogy a butábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ. A bölcsesség képesség, mely nem tanulható – jelentette ki határozottan az apát, majd végigtekintve csalódott hívein, hozzátette. – Azért ne keseredjetek el, szerzetesek! Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek – fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, a Huo-to folyó partján.